Az 1703. február 18-án, nikodémiai száműzetésében elhunyt Zrínyi Ilona alakja már a 19. században is ikonikusnak számított. Az 1850-es évek második felétől egyre nagyobb jelentőséget nyerő tömegsajtó előszeretettel állított a korábbi századokban élt kiemelkedő nőalakokat példaképként a női olvasók elé. Annál is inkább, mivel egyre több folyóirat, divatlap, kiadó és szerző tekintett a nőkre kiemelt célközönségként. Számos korabeli könyv, díszes album kezdődött egy tiszteletreméltó, híres nő képével.
Nem meglepő, hogy Zrínyi Ilona alakja is népszerű volt. A Vasárnapi Újságban az 1860-as évek végén így írtak róla: „E név, történelmünkben a legfenségesebb női, anyai és honleányi erény személyesitője […] mint a nemes nőiség és asszonyi fenség példányképe áll előttünk.” Feltűnő, hogy a bemutatás nem Zrínyi Ilona önálló hősiességére helyezte a hangsúlyt, hanem a korabeli társadalmi elvárásoknak megfelelő női szerepkörök keresztmetszetében helyezte el alakját.
Szendrey Júlia családjában is jelentős kultusz övezhette Zrínyi Ilonát. A büszke gyermekek ugyanis úgy fejezték ki édesanyjuk iránt érzett tiszteletüket az általuk szerkesztett kéziratos folyóirat bevezetőjében, hogy a híres magyar nők panteonjába helyezték őt, Zrínyi Ilona mellé:
„Született Keszthelyen, Zala megyében. Ha nőket is választanának követnek, ő lenne ott a követ az bizonyos. De fejezzük már be, elég az hozzá, hogy ő Zrinyi Ilona, Szécsy Mária stb., magyar nők közt bizton megállhat!”
Szendrey Júlia költészetében Zrínyi Ilona az egyetlen történelmi nőalak, akinek külön verset is szentelt:
Zrinyi Ilona
Nincsen Zrínyi Ilonának
Asszonyok közt párja;
Egész ország, Magyarország
Büszkén tekint rája.
E nagy névre megemeli
Kalapját a férfi,
És az asszony térdet fejet
Hajt, midőn kiejti.
Ereidben nem hiába
Folyt őseid vére,
Méltó voltál mindhalálig
Azoknak nevére;
Hős nemzetség hős leánya
Legnagyobb őköztük,
Hősi lelked, mint a napfény
Sugárzik fölöttük!
A költemény nem jelent meg Szendrey Júlia életében, ceruzás verstöredékei között maradt fenn.
A vers zárása külön figyelmet érdemel. Noha először a különböző generációkat összekötő családi kötelékek gyűrűjében helyezi el Zrínyi Ilonát, utána azt is kihangsúlyozza, hogy „Legnagyobb őköztük.” A vers kéziratán látható áthúzások fényében ez még érdekesebb. Az első verzió ugyanis az volt, hogy „Hősök lánya hősök anyja,” vagyis Zrínyi Ilona édesapjára, a Wesselényi összeesküvésben kivégzett Zrínyi Péterre (a szigetvári hős és költő Zrínyi Miklós öccsére), valamint Zrínyi Ilona fiára, II. Rákóczi Ferencre utalt. Mindkét férfialaknak fontos szerepe volt a magyar kulturális emlékezetben a 19. században is. Ezért is van jelentősége annak, hogy Szendrey Júlia a rokoni kapcsolatokra utaló verziót („Hősök lánya hősök anyja”) átjavította úgy, hogy Zrínyi Ilonára nemcsak mint leszármazottra és felmenőre utalt, hanem mint önálló hősre, aki nemzetségében a „legnagyobb.”
Madarász Viktor Zrínyi Ilona vizsgálóbírái előtt című képe (1859), amelyen I. Rákóczi Ferenctől született gyermekeivel, Juliannával és Ferenccel szerepel
Marastoni József Zrínyi Ilona halála (1862) című litográfiájának felhasználása Tolnai Világtörténelmében
Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc sírja a kassai Szent Erzsébet-dómban
