"Száznyi más sátorban száz deresszakállú, pipás, csizmás, birkabőrsüveges vén kofabácsi árulta a mikulásnapja kedves, felejthe­tetlen téli örömét. Úgymint: szentjános­kenyeret, diót, mogyorót, aszalt körtvélyt, börzöncei szilvát, görög mazsolaszőlőt, tökmagot, pirosképű Masánszky-almát, mandulát és narancsot. A hó csil­logott' a gyertyafényben és a holdfényben." - így emlékezett vissza Bevilaqua-Borsodi Béla író, város- és művészettörténész a régi pesti mikulásvásárokra, amelyek gyermekkorának egyik alapvető élményét jelentették. Az 1860-as években azonban már nemcsak különleges gyümölcsöket és egyéb finomságokat kaphattak a jómódú családokba született gyermekek, hanem különféle játékokat is. A Városház téri piacon (amely a mai Március 15. tér, a Piarista köz és a Váci utca között helyezkedett el) rengeteg féle babát, kéményseprőt, ezüstbe és aranyba öltöztetett püspökfigurát, hosszú szarvú fekete ördögöt, hintázó dámát és virgácsokat is árultak. Szendrey Júlia írásai szerint azonban ezek között nemcsak a rossz gyerekeknek szánt "száraz vesszőből összekötött virgácsok" voltak, hanem olyanok is, amelyek apró játékokkal (például paripákkal, babácskákkal, csörgőkkel) voltak teleaggatva. A lányoknak bölcsővel, a fiúknak lóval díszítették a virgácsokat, amelyek tetejére mindig a "legzöldebb eleven puszpánbokréta" került.

Mikulás a Vasárnapi Újságban (1865)

Szendrey Júlia harmadik kisfia, Árpád 1863-ban egy nem mindennapi ajándékot kapott ezen a napon:

„Mikulásra pedig kaptunk az apátul két skatulya olyan port mely parázs vagy tűzre hintve a legszebb bengali világítást vagy görögtüzet álitja elö."

Milyen lehetett ez a játék? 

A kérdés megfejtésében a magyar játékkereskedelemben központi szerepet betöltő nürnbergiáru-kereskedők közé tartozó Kertész Tódor árjegyzékei és újsághirdetései segítenek. Az ügyes vállalkozó ugyanis gyakran reklámozott „ártalmatlan szobai tűzijátékokat.” Ezek jól hangzó fantázianeveket is kaptak, például „Mephisto tündöklő papirosa,” amelyből egy csomag 40 krajcár volt vagy a „szivarka-papir alakjában” árult „Pyro papiros”, amelynek „könyvecskéje” 20 krajcár volt. A Mikulásra kapott, „legszebb bengali világítást vagy görögtüzet” előidéző két skatulya por a szintén a szobatűzijátékok között említett  „Bengáli salon-világítás”-hoz állhatott közel, amelyből egy doboz 12 kis csomaggal 80 krajcárba került. Az otthoni használatra is alkalmas „szoba-tűzijáték” reklámjával a korabeli lapok hasábjain is találkozhattak az olvasók. A Fővárosi Lapokban Kertész Tódor a nála kapható karácsonyi és újévi ajándékok között hirdette: „Szoba-tüzijáték a legujabb nemekben...”

Ahogyan a fenti példák is mutatják, a 19. századi "mikuláscsomagok" tartalma az idő előrehaladtával egyre inkább bővült: míg a század első évtizedeiben még többnyire "csak" nyalánkságokat kaptak a gyermekek, addig a század második felében már egyre izgalmasabb játékok okoztak számukra meglepetést.

Az eredeti források lelőhelye:

Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában, 2019.