A reformkori Pest-Budán a húsvét megünneplésének hagyományos helyszíne a Gellérthegy volt. Húsvéthétfőn igazi népünnepek zajlottak itt: „bábos és seressátorok, kés-pipa-kép-gyümölcs-árosok, szerencse-játékosok, muzsikusok, s állatsereglet mutatók” lepték el a hegytetőt. Nem véletlen, hogy Carl Schwindt 1839-es, Zwölf Monate in Pesth (Tizenkét hónap Pesten) című képsorozatán – amely minden hónapnál a legjellegzetesebb szezonális városi tevékenységeket ábrázolta – áprilisnál éppen a Gellérthegyen álló Budai Csillagvizsgáló környékénél húsvétot ünneplő embereket mutatta meg Sternwarte an Ostern felirattal.
A 19. század második felében is népszerű maradt a gellérthegyi húsvéti mulatság, ekkor azonban már bővült az ünneplés kedvelt helyszíneinek köre, például a Fővárosi Lapok 1865-ös tudósítása szerint ebben az évben a Városligetben voltak legtöbben. Szendrey Júlia második férje, Horvát Árpád ezen a napon nem ide, hanem egy esszenciálisan polgári helyszínre, a Kávéforrás nevet viselő, irodalmi asztaltársaságáról híres, Fürdő utcai kávéházba, valamint a Duna-partra vitte el gyermekeit: „Húsvét hétfőn az apával a dunaparton és a kávé forrásban voltunk, a duna annyira megnőt hogy ami máskor a partal 14, 15 lábnyi volt a dunáig az most allig 1, 1 ½ láb!” – számolt be friss élményeiről a tízéves Árpád Petőfi Zoltánnak.