Szendrey Júlia és Horvát Árpád gyermekei gyakran írtak verseket ikonikus történelmi személyiségekről. A családtagok ilyen jellegű írásainak témaválasztását és nyelvezetét általában nem a kultikus tisztelet jellemezte, főszereplőiket többnyire esendő pillanataikban ábrázolták, nem hősies erejüket, hanem éppen emberi törékenységüket helyezték a középpontba. A házaspár legidősebb közös gyermeke, Horvát Attila tizenhárom éves korában, 1864 májusában írta a következő verset:
Attila halála
/Ballada/
Zeng az ének, cseng a kupa
Attila várában;
Sötét boszú táplálkozik
Ildikó agyában.
Palotában a hun urak
Iszogatnak nagyba
Mámor és bor mindeniknek
Két szemét lecsukja
Már a húnok nagy királya
Édesdeden alszik
S egy kicsiny fény sátorában
Kétesen világlik.
Hosszan álmodik Attila
Hősi tetteiről,
Megjelennek a hún árnyak
Bendeguzzal elől.
Sötét éjben, csendes éjben
Megnyílik a sátor
Ki Attilát háborgatja
Kicsoda a bátor?
Senki egyébb mint Ildikó
Attila hitvese,
Sötét tervét végrehajtni
Azért jöve ide.
A tőrt magasra emeli
S vad arczczal néz körül
A hún árnyak szomorúan
Veszik őtet körül.
Mit keres a tőr kezedben
Gyönge asszony, néked
Sorsodat, mely rád nehezült
Te békével tűrjed
Reszket a vas gyönge kézben
Majd ki hull belőle
Vissza gondol ősz atyjára
S dühe vissza tére.
Mert Ildikónak agg apját
Attila hún király
Nem rég meg ölte, s ő ezért
Attilán bosszut ál
Erőt vesz újra Ildikó
S törét meg szoritja,
Félre fordul s vasát ekkor
Hún királyba szúrja.
S egy szorongó tekintetet
Vet még a halottra
És reszkető lépésekkel
A sátrat elhagyja
Holvan, hol van még Attila
Délre jár az idő
A hún király távol léte
Zavart idéz elő.
Az ajtót végre betörék
S látják a hún királyt
Hogy ő nagy lelkét ki adta
S szelleme már elszált.
A hun király udvarnoki
Rohannak föl s alá
Az ország jövője szivök
Nagy búval szaggatá.
Meghalt ki egy nagy nemzetet
Kormányozni tuda
Halálával nagy lesz e még
A dicső Hunnia?
A hun köznépnek férfii
Siratják a királyt
A ki közöttök és velök
Világgal szembe szált
Eltemették ünnepélylyel
A Tisza medrébe,
Arany ezüst s vas koporsó
Tetemét ölelte.
(Majus 5. 864.)
Eugène Delacroix Attila-festménye (1838-1847) Forrás: Wikimedia Commons
Horvát Attila balladájának első felében nem a mélyen alvó hun uralkodó a főszereplő, hanem az őt megölni készülő Ildikó. Attila alakja a 19. században mind a művészek, mind a történészek figyelmét megragadta. Verdi Attila című, háromfelvonásos operáját 1846-ban, Velencében mutatták be, Eugène Delacroix 1847-ben készült el Attilát ábrázoló festményével. A francia romantikus történészgenerációhoz tartozó Amédée Thierry Attila és a hunok történetének szakértőjévé vált. 1856-ban két kötetes könyvet jelentetett meg Attiláról és utódairól, amelyet a magyar tudományos élet képviselői örömmel fogadtak. A szerzőt 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává is megválasztották, munkáinak több magyar fordítója is volt (Szabó Károly, Csengery Antal, Boross Mihály). Ennek köszönhetően az 1850-es, 60-as években több könyv is megjelent Attiláról magyar nyelven. Amédée Thierry könyvének 1855-ös fordításában is szerepelt az Ildikó-történet, amely szerint a menyegző után a germán menyasszony bosszúból ölte meg Attilát, aki „miután családját kiölte és megrabolta, bájait szándékozott bitorolni.” Horvát Attila versének témaválasztása nemcsak a névrokonság miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert néhány versszakban női szemszögből mutatta be a közismert történetet és a gyilkosság előtti pillanatokban átélt lélektani folyamatokat. Így az Attila halála című vers látásmódja és műfaja szempontjából is közel áll Arany János női főszereplőket választó balladáihoz.
A vers lelőhelye:
Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában. Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Horvát Attila, Árpád és Ilona gyermekkori levelei, versei és játékai, 1840-1870, Budapest, 2019.
További érdekességekért, az eredeti forrásokért, a legfrissebb kutatási eredményekért és a témával kapcsolatos, aktuális eseményekért keresd a Szendrey Júlia-kutatás Facebook oldalát!
