"A gyümölcs saison már itt van, a kerepesi, üllői s egyéb boulevardjaink párolganak a sok dinyehéj, kukoricza csutka s egyébb ily gyümölcs maradványoktól." - írta Szendrey Júlia és Horvát Árpád legidősebb gyermeke, Attila 1868. augusztus 10-én. Levelének címzettje féltestvére, Petőfi Zoltán volt, aki ekkor Csákópusztán tartózkodott nagybátyjánál, Petőfi Istvánnál. 

A pesti dinnyevásárok számos korabeli festményen is megjelentek. A fentebbi kép Prónay Gábor Vázlatok Magyarhon népéletéből című könyvéből származik.

A féltestvérek levelezésében Pest többnyire dinamikusan fejlődő és virágzó nagyvárosként jelent meg, a fentebbi idézet azonban rámutat arra, hogy Szendrey Júlia gyermekei nemcsak a modernség jeleit érzékelték városi sétáik során. A pesti utcaképben és a városi kultúra jellemzőiben is éles szemmel fedezték fel az ettől gyökeresen eltérő jelenségeket is. A Kerepesi (vagyis a mai Rákóczi) úton és az Üllői úton szétdobált dinnyehéjakról jutott a levélíró Attila eszébe a korszakban gyakran fenyegető koleraveszély témája is:

"Apropogós dinnye! a cholera morbus nem ütött ki még ti nálatok? itt már két ember rosszul lett ilyféle bajban, de azért nem halt meg."

A fiúk nagynénje, Szendrey Júlia húga, Mária két évvel korábban, 1866 szeptemberében kolerában hunyt el. A gyermekek levelezében a későbbi években több ponton is tetten érhető az elővigyázatosság, például kerülik a gyümölcsök fogyasztását a koleraveszély idején. (A nyersen fogyasztott gyümölcs is terjeszthette a betegséget.)

Ugyanez a levél a városlakókat gyötrő hőségről is panaszkodott: 

Olvastam, hogy nálatok  záporok uralkodnak, nálunk e contra a legnagyobb szárazság és meleg van, annyira, hogy az ember a pantallót nem lengyel, hanem paradicsomi nadrággá szeretné átváltoztatni, ha ezt a XIX. század ettiquetteje, bontonja  és egyébb babonái engednék!

Attila több humorforrást is elrejtett az utóbbi mondatában. Az egyik Zoltán korábbi levelére utalt, amelyben a csákói esőzésekről, ennek kapcsán pedig a lengyel nadrágról írt: 

Itt iszonyatos zápor esőzések voltak, annyira, hogy a pantalonok átaljában lengyel nadrággá alakultak a sárnak miatta.

A szűk lengyel nadrág térdnadrág volt, amelyet csizmával hordtak, ezért utalhatott rá Zoltán a sár miatt. (A lengyel és a szerb viseletek egyesítéséből született.) Attila tehát azzal viccelt 1868 nyarán, hogy Pesten akkora a hőség és a szárazság, hogy öltözetét nem a Zoltán által említett lengyel nadrágra, hanem a paradicsomira (vagyis meztelenre) szeretné cserélni, amennyiben a "bon ton", azaz a jó modor, az illendőség engedné. A fiúk levelezését épp az teszi ellenállhatatlanul izgalmas olvasmánnyá, hogy rendkívül változatosan, játékosan, humorosan és gyakran ironikusan mutatják be környezetüket, szeretett városukat: Pest-Budát. 

Az idézetek forrása:
Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában. Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Horvát Attila, Árpád és Ilona gyermekkori levelei, versei és játékai 1840-1870. (Magyar Családtörténetek: Források 2.), Budapest, 2019.
A kötet megrendelhető itt vagy a szendreyjuliakutatas@gmail.com-on.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Szendrey Júlia-kutatás Facebook oldalához, ahol további érdekességekről, az eredeti forrásokról, a legfrissebb kutatási eredményekről és a témával kapcsolatos, aktuális eseményekről olvashatsz!