„Ha csak pár élvezetes perczet is szerzend neked, igen megleszünk jutalmazva”
2018. december 23. írta: Gyimesi Emese

„Ha csak pár élvezetes perczet is szerzend neked, igen megleszünk jutalmazva”

Karácsony Szendrey Júlia családjában

Pest utcáin az 1860-as években jelentek meg a játékboltok, innentől kezdve terjedt el az a jelenség is, hogy egyes ajándékok különös presztízsértékkel bírtak. A századfordulón a leánygyermekeknek ajándékozott babaház és a fiúgyermekek számára vásárolt hintaló a család polgári státuszának, megfelelő anyagi helyzetének is fontos jelölője volt. Erről a jelenségről és erről a korszakról az utóbbi évtizedekben számos cikk megjelent. Arról viszont ma is kevesebbet tudunk, hogy az 1860-as években, a fentebb említett „presztízsajándékok” magyarországi elterjedése előtt hogyan ünnepelték a karácsonyt a polgári családok, és milyen ajándékokkal kedveskedtek a gyermekek a szülőknek.

Ez a cikk egy olyan ajándékról szól, amelyet Szendrey Júlia 1865 karácsonyán kapott a gyermekeitől, egy kis füzetről, amelynek elején nagy, piros betűkkel szerepelt a főcím: Tarka Müvek. Alatta az aranysárgára színezett egyes szám jelezte, hogy egy folyóirat első számát tartja a kezében az olvasó. Ez a kéziratos lap egy 14 és egy 10 éves kisfiú műve volt, Horvát Attiláé és Árpádé. (Szendrey Júliának Horvát Árpád történésszel kötött második házasságából négy gyermeke született: Horvát Attila 1851-ben, Árpád 1855-ben, a korán elhunyt Viola 1857-ben, és Ilona 1859-ben.)

3_kep.jpg

A Tarka Művek első füzetének hátoldalán fekete tollal olvasható a datálás: „1865. Decz. 24. Karácson este.” A gyermekek azonban már korábban is készültek édesanyjuk megajándékozására. Az előszót december 20-án fogalmazták meg:

Előszó

Kedves Anyám!
Mi nem tudunk téged mással meglepni mint ezen kisérlettel.
Habár gyengén is van irva ne vedd ezt Kedves anyám fel: Ki milyent tud olyat csinál.
Ha csak pár élvezetes perczet is szerzend neked, igen megleszünk jutalmazva. 
Fogadd ezt Kedves anyám, mint csekély bizonyitványát hálás szívünknek.
szerető iróid
Attila és Árpád
865. Decz. 20án

Noha a Tarka Müvek olvasóinak köre feltehetően nem haladta meg a szűk család határait, a benne szereplő szövegek sokszor azt imitálják, hogy egy tág olvasóközönséghez szólnak. Ez a kettősség az Előszó szövegében azonnal érezhető: megjelenik benne az a korabeli sajtóban gyakori gesztus, amellyel a szerző elnézést kér a kezéből kiadott mű esztétikai színvonalának esetleges gyengeségei miatt, ugyanakkor ez a gesztus gyermeki szófordulattal oldódik fel.

A fiúk alaposan ismerték a korabeli sajtóviszonyokat, az újságírói, szerkesztői retorikát, a különböző laptípusokat és rovattípusokat. Közvetlenül az Előszó alatt következett Szendrey Júlia bemutatása az elképzelt olvasóközönségnek:

Szendrey Julia
Költőnő és Gazdasszony!
Toll és főzőkanál! Hány nő van Magyarországban, ki a tollat és a főzőkanalat is egyformán forgatja?
Persze föltéve, hogy egyiket sem kontárkodva. Az igaz hogy vannak jó gazdasszonyaink, hanem ezek azután azt sem tudják, hogy madár vagy farkasféle portéka az a költő?
Vannak költőnőink is, akár egy hadsereg, de ezek sem tudják ám még az árva rántottlevest sem megfőzni.
Csak tessék egypár versét: A három rózsabimbót; A költészethez, stb. elolvasni. Még az uzsorás is az Olympon fog járni tőle!

Nem véletlen, hogy a fiúk azzal büszkélkedtek: az édesanyjuk egyszerre elismert költőnő és jó háziasszony. A korabeli sajtóban élénk viták folytak a női szerepekről és a női írás létjogosultságáról. A fenti szöveg akár valamelyik 1850–1860-as évekbeli folyóiratból vagy napilapból is származhatna, hiszen olyan problémákat szólaltat meg, amelyek a Pesti Napló hasábjain indult, Gyulai Pál 1858-as Írónőink című cikksorozata által generált nagyszabású vita fő kérdéskörei voltak: a női írás és a hagyományos női szerepek összeegyeztethetőségének kérdését, valamint a „hadseregnyi” írónő hirtelen felbukkanását a magyar közéletben.

Nem meglepő, hogy Szendrey Júlia gyermekeinek fejében egy ilyen karácsonyi ajándék ötlete született meg. A fiúk a korszak egyik legműveltebb értelmiségi családjában nőttek fel. Nemcsak azért, mert édesanyjuk író- és költőnő, édesapjuk pedig történész volt, hanem azért is, mert Szendrey Júlia húga, Mária a korszak meghatározó irodalomkritikusához, a fentebb említett vitát kirobbantó Gyulai Pálhoz ment feleségül. Így ő lett Szendrey Júlia gyermekeinek nagybátyja.

A családtagok életéhez szervesen hozzátartozott a rendszeres írás. A fiúk „lapkiadása” sem merült ki ebben a karácsonyi ajándékban. A Tarka Művek második száma már pár nappal később elkészült, ismét az édesanyának szánt ajándékként, mivel Szendrey Júlia születésnapját december 29-én ünnepelték. A harmadik szám szilveszter estéjére, 1865. december 31-re van datálva. A negyedik szám már a következő évben, 1866. január 7-én, az ötödik január 14-én, a hatodik január 22-én, a hetedik pedig január 28–29-én keletkezett.

1862.jpg

 Szendrey Júlia második házasságából származó gyermekeivel (Attila, Árpád és Ilona)
az 1860-as években

 

Az egyes rovatok, szövegek alatt aláírásként két álnév (Brown Tom és Black Dick) váltakozik, amelyek feloldása sehol nem történik meg. A papírlapokon azonban érzékelhető, hogy az álneves aláírások különálló, apróra vágott cetliken szerepelnek, amelyeket utólag ragasztottak bele a füzetekbe, és átsejlenek alattuk azok a nevek, amelyeket először írtak a papírlapokra. Így azonosítható be, hogy Brown Tom az akkor tizennégy éves Horvát Attilát, Black Dick pedig négy évvel fiatalabb öccsét, a tízesztendős Horvát Árpádot takarja.

Szendrey Júlia gyermekeinek karácsonyi ajándéka több okból is figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert a magyar történetírás igen kevés olyan forrást ismer, amely azt mutatja meg, hogy a gyermekek hogyan és mivel ajándékozták meg a szüleiket. A Tarka Művek mint ajándék ráirányítja a figyelmet arra, hogy nemcsak a gyakran emlegetett „presztízsajándékokkal” (hintaló, babaház) érdemes foglalkozni, hanem az olyan egyedi, személyes ajándékokkal is, amelyek többet árulnak el az adott család életének sajátosságairól. Szendrey Júlia gyermekeinek esetében ez a sajátosság az irodalom „családi használata,” vagyis az az igény, amely őket ilyen típusú ajándékozásra késztette.

 Publikációk, dolgozatok:

Gyimesi Emese, „Mama meséit kiadják” A nyilvános és a privát szféra összjátéka a Szendrey–Horvát család írásgyakorlatában, Sic Itur ad Astra, 2015, 117–136.

Gyimesi Emese, Urban Space Through Children’s Eyes: The Image of Pest-Buda in the 1860s=Identity, Nation, City: Perspectives From The TEMA Network, edited by Jaroslav Ira, Jan de Jong, Imre Tarafás. Atelier European Social Science and Historiography Department, Budapest, 2015, 251–265.

Gyimesi Emese, "Mama meséit kiadják" A nyilvános és a privát szféra összjátéka a Szendrey Júlia irodalmi pályájában. OTDK-dolgozat, Budapest, 2013. [Melléklet: Tarka Müvek 1-7. szám]

A bejegyzés trackback címe:

https://szendreyjuliakutatas.blog.hu/api/trackback/id/tr7614509840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása