Milyen dilemmák merülnek fel egy szövegkiadás során? Milyen döntéseket kell meghoznia egy sajtó alá rendezőnek annak érdekében, hogy az olvasók a lehető legpontosabban, mégis élvezhető formában kapják kézhez a forrásokat? Kulisszatitkok Szendrey Júlia verses hagyatékának kiadása kapcsán.

 Amikor egy verseskötetet olvasunk, ritkán gondolunk arra, hogy a benne szereplő költemények szövege nem olyan egyértelmű, magától értetődő az eredeti kéziratokon, mint a könyv lapjain. A sajtó alá rendezőnek egy sor olyan döntést kell meghoznia, amely befolyásolja azt, hogy milyen szövegváltozat kerül az olvasóközönség elé. Nemcsak azt kell meghatároznia, hogy betűhíven vagy mai helyesírás szerint közli a szövegeket, hanem azt is, hogy milyen rendezőelv szerinti sorrendben szerepeljenek a versek, és hogyan jelenjenek meg a különféle variánsok. A kiadás során felmerülő kérdések mindig az adott verskéziratok természetétől függenek. Szendrey Júlia verseinek kiadása során ez különösen érzékelhető volt: egészen más problémákkal szembesítettek a versgyűjteményén belül és az azon kívül fennmaradt költemények. Míg a gyűjteményben kronológiai sorrendben, rendezett írásképpel szerepelnek a versek, az ezen kívüli kéziratokról ennek éppen az ellenkezője mondható el.

A sajtó alá rendezés műveletét, a forráskiadás élményét többek között épp az teszi izgalmassá, hogy a felmerülő kérdések szinte spirálszerűen egyre több kérdést generálnak, ez pedig segít mélyebben megérteni a publikálni vágyott anyag sajátosságait. Három olyan kérdést emelek ki, amely kiemelten foglalkoztatott Szendrey Júlia verskéziratainak sajtó alá rendezése során.

                           Szendrey Júlia A rózsás hajnal föltárta előttem című verstöredékének egyik variánsa

1. Milyen sorrendben jelenjenek meg a versek?

A Szendrey Júlia által gondosan összeállított versgyűjteményben kronológiai sorrendben szereplő költeményektől abban is különbözik a többi verskézirat, hogy ezeken nem szerepel datálás, ezért sorrendjük kialakításához más rendezőelvet kellett találni. A különböző közgyűjteményekben őrzött verskéziratairól a kutatásaim elején készítettem egy táblázatot, amely 2012-ben jelent meg, így még azt a sorrendet tükrözi, ahogyan eredetileg megtaláltam a verseket. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának felkérésére azonban 2017-ben Szendrey Júlia összes versének sajtó alá rendezéséhez kapcsolódóan rendeztem az anyagot. Ennek eredményeként jött létre az a sorrend, amelyben az olvasók elé kerültek a versek. A korábban véletlenszerű sorrendben szereplő, számozatlan kéziratlapok rendezése során több szempontot is figyelembe kellett venni. Azt a megoldást választottam, hogy négy kategóriát alakítok ki: 1. különálló alkotásnak tekinthető, hosszabb költemények, 2. rövid, többnyire kétsoros vagy négysoros, ugyanakkor szintén különálló versekként értelmezhető szövegek, 3. több variánsban létező és/vagy töredékes versek (ide letisztázott, különálló alkotások és nehezen olvasható töredékek is tartoznak annak érdekében, hogy a különböző szövegváltozatok egymás mellett legyenek), 4. Szendrey Júlia versmásolatai, amelyeket más költők műveiről készített.

Ezeknek a kategóriáknak a kialakítását azért tartottam hasznosnak, mert segítettek abban, hogy átláthatóvá és kezelhetővé váljon az anyag, hogy világossá váljanak a korábban egymástól elválasztott verskéziratok közötti kapcsolatok, hogy kirajzolódjanak az egy változatban létező, teljes versek és a több változatban létező, töredékes versek sajátosságai. Az, hogy egymás mellé helyeztem olyan versszövegeket, amelyek korábban az anyag különböző, egymástól távoleső pontjain szerepeltek, nemcsak a filológiai, hanem az interpretációs lehetőségeket is befolyásolja. A rendezés során ugyanis azt is fontos szempontnak tartottam, hogy a versek értelmezését, a különböző költeményeket összekötő motivikus kapcsolatok és variánsok megértését is segítse a sorrend. A 2017-es iratrendezés volt az előfeltétele annak, hogy Szendrey Júlia ezen verskéziratai átláthatóak és logikus formában sajtó alá rendezhetőek legyenek.

2. Mi történik, ha egy vers sok variánsban létezik?

 Szendrey Júliának számos olyan verskéziratát őrzi az OSzK Kézirattára, amelyet nem rendszerezett és nem publikált, és versgyűjteményében sem utalt rájuk semmilyen formában. Ezek jelentős részét ceruzával, különböző méretű és formájú papírokra, cetlikre írta, igen gyakran számlák, bevásárló cédulák és levelek hátuljára. Ezeknek a verskéziratoknak az írásképe távolról sem olyan rendezett, mint a versgyűjteményben szereplő költeményeké, kiemelten hangsúlyosak rajtuk az áthúzások, a különböző, egymás mellett létező szövegváltozatok. A kutatás során sok esetben ezek közül kellett „kibontani” a versek szövegét, ezért a sajtó alá rendezés során fontosnak tartottam, hogy az áthúzott szövegek is megjelenjenek a versekhez tartozó jegyzetanyagban. Annál is inkább, mivel ezek nélkül úgy éreztem volna, hogy én kreáltam egy költeményt, ami ebben az elvont formában soha nem létezett. Ez az oka annak is, hogy a tartalomjegyzékben többször szerepelnek egymáshoz nagyon hasonlító vagy akár azonos verscímek. A több változatban létező verseket sem hierarchikus szemlélettel közelítettem meg, ezeket szándékosan egymás mellett, főszövegben tüntettem fel.

Szendrey Júlia Megérdemelve vagy ártatlanul kezdetű verstöredékének egyik variánsa, a lap alján háztartási feljegyzésekkel (8 zsebkendő, 9 gallér, 5 ujj, 2 fejkötő.) A töredék az Attila fiam című költemény első versszakának hosszabb változata. (A vers címzettje Szendrey Júlia és Horvát Árpád első közös gyermeke, Horvát Attila.)

 3. Hogyan lehet megmutatni azt a közeget, amelyben létrejöttek a versek?

A versek mellett a kéziratokon szereplő egyéb feljegyzéseket (például bevásárlólistákat, háztartási jegyzeteket, német, gót betűs feljegyzéseket) is ki akartam adni, hogy az olvasó láthassa, milyen közegben születtek a művek. Ez ismét számos további kérdést vetett fel, mivel fontosnak tartottam annak érzékeltetését is, hogy mely versek kéziratain olvashatóak az egyéb, nem szépirodalmi jellegű feljegyzések, ugyanakkor ez nem mehetett a versolvasás élvezhetőségének rovására. Ezért egy külön fejezetben Egyéb feljegyzések címen közöltem minden olyan egyéb szöveget, amely a versek mellett található. Így az olvasó azt is láthatja, hogy mennyi különböző írásfunkció egyesülhetett akár ugyanazon a papírlapon.
Az Altató dal című vers esetében például a lap egyik oldalán a költemény szövege olvasható, a másikon pedig egy hosszú bevásárló lista a szükséges élelmiszerek, konkrét összegek felsorolásával, összeadásával és dátumozással. Egy másik esetben nem csupán ugyanazon a lapon keverednek a praktikus információk a költeményekkel, fogalmazványokkal. Amellett, hogy az egyik oldalon kizárólag különböző kiadások (például: párnahaj, rékli, szalagok fejkötőre, fürdőpaplan, kanavász, Borchard szappan, Boutemard pasta, hajpor, rizspor, stb.) vannak összeszámlálva – a másikon a különböző verstöredékek (Ütne-e halálom, Én is voltam fiatal, Látlak-e még valaha, Nem jó nekem ezen a világon, stb.) mellett a varrónő által elvitt dunnacihák, ingek, pelenkák mennyisége is fel van tüntetve. Így érzékelhető, hogy a mindennapi használatra szánt, sebtében papírra vetett feljegyzések egy közegben születtek olyan verstöredékekkel, amelyek a halál, az elmúlt ifjúság és a csalódás témaköreit idézték fel. Így Szendrey Júlia privát íráshasználatában markánsan kirajzolódtak a korabeli a nyilvánosság előtt gyakran emlegetett női szerepmodellek (anya, háziasszony), ugyanakkor egyéni, költői útkeresésének irányvonalai is.
Szendrey Júlia Ütne-e halálom, Én is voltam fiatal, Látlak-e még valaha, Ő nekik jobb, Nem jó nekem ezen a világon, Nagy lesz csalódásod című verstöredéke szerepel ezen a lapon (Az Én is voltam fiatal kétszer is: a második és az utolsó helyen, a hagyaték más részén pedig dalszövegként is felbukkan.) A versek előtt a varratni küldött dunnacihák, ingek, pelenkák, stb. felsorolása olvasható.