Amikor Szendrey Júlia 1868 szeptember elsején, halála előtt néhány nappal munkáinak kiadási jogáról rendelkezett, nem sejthette, hogy versei 2018-ban újdonságként lesznek jelen a kortárs költők művei között. Publikálási szándéka ellenére ugyanis kiadatlan maradt szépirodalmi munkásságának jelentős része. Amikor a kéziratait feltáró Mikes Lajos 1930-ban egy monumentális Szendrey Júlia-kötettel lepte meg az olvasókat, célja mindenekelőtt Júlia alakjának rehabilitálása volt. Ezért csak az életrajzi szempontból jelentősnek vélt kéziratokat, a különböző időpontban írott naplókat közölte betűhív kiadásban. A verskéziratok különböző közgyűjteményekbe kerültek, és hosszú időn keresztül nem keltették fel a kutatók érdeklődését. Ez összefügg azzal a jelenséggel, amely a 19. századi magyar „női irodalom” kutatásának egyik legfőbb paradoxonának tekinthető: miközben egyre divatosabb beszédtémává és egyre kedveltebb kutatási témává válik, a nők által írt szépirodalmi szövegek és egyéb források jelentős része mindmáig kiadatlan vagy csak korabeli folyóiratokban elérhető. Éppen ezért örömteli, hogy végre megjelentek Szendrey Júlia költeményei! Íme három érdekesség a kötet első felében szereplő versgyűjteményről:

1. Mikor születtek a versek?

Közkeletű tévedés, hogy Szendrey Júlia már Petőfi feleségeként írt verseket. Herczeg Ferenc róla szóló drámájában egy 1849-es jelenetben „vérszegény Petőfi-utánzatok”-nak titulálja költeményeit – amelyek akkor még nem is léteztek, hiszen Szendrey Júlia versei évekkel később keletkeztek. A versgyűjteményben szereplő költemények többsége 1856-ban született, az első vers datálása 1854-es. Szendrey Júlia tehát második házasságának ötödik évében kezdett verseket írni. Mivel a versgyűjtemény az 1867-es publikációkat már nem jelölte, minden bizonnyal ez előtt készítette el a letisztázott költeményeket egybegyűjtő füzetet. Ebből a szempontból is figyelemre méltó az a megjegyzés, amely a gyűjtemény 80. oldalának alján található a Kis Árpádom születésnapján című versre vonatkozóan Szendrey Júlia kézírásával: „Még 1856-ban elkezdtem, de csak most jutott kezembe, s most végeztem el.”
A költemény alá írt dátum a következő: Pest, marc. 8. 862.  Ez az adat azt mutatja, hogy a füzet összeállítása már ekkor, 1862-ben folyamatban volt. A gyűjtemény utolsó datált verse 1865-ből származik. A költemények jelentős része tehát az 1850-es évek második felében keletkezett, míg a letisztázott versszövegeket tartalmazó gyűjteményt az 1860-as években állította össze Szendrey Júlia.

2. Mennyi vers szerepel a gyűjteményben és mennyit publikált ebből Szendrey Júlia?

A gyűjteményben 49 költemény és 7 verstöredék szerepel, ebből 23 jelent meg Szendrey Júlia életében. Hol publikálta ezeket? A korabeli sajtóban igen nagy számban voltak forgalomban olyan speciális kiadványtípusok, különböző naptárak, évkönyvek, albumok, amelyek tipikusan nők számára készültek. Ilyen volt például a Gombostű naptár vagy a Magyar Nők Évkönyve.
Ezek a kiadványok általában kis alakú, pazar díszítésű könyvecskék voltak, amelyek elsősorban gyakorlatias céllal készültek: a gyermeknevelés témájától elkezdve a fürdés, a „hajnak kellő ápolása,” az öltözködés kérdésein át a receptekig és a havi kiadások, bevételek bejegyzésére szolgáló részig mindenféle – családanyák számára hasznosnak vélt – információ található bennük. Szendrey Júlia több verse publikálásához is ezt a kiadványtípust választotta.

         Az 1867-es Gombostű Naptárat - amelyben Szendrey Júlia Nyugalomvágy című verse megjelent -
a Hajnalka álnéven publikáló költő- és szerkesztőnő, Rózsaági Antalné Bálintffy Etelka szerkesztette

A Magyar Nők Évkönyvét Kánya Emília szerkesztette, aki azért vált ismertté, mert 1860-ban ő volt az első nő Magyarországon (és a Habsburg Birodalomban is), aki szerkesztőként lapot indított.

3. Miről árulkodik az íráskép?

Szendrey Júlia versgyűjteménye letisztázott, jól olvasható költeményeket tartalmaz, ugyanakkor javítások, kiegészítések, kommentárok is megfigyelhetőek benne. (Például A „virrasztók”-hoz című versnél utólagos csillagozással megjegyzi, hogy „6 arany díjt nyert a Nővilágban”.) A gyűjteményben található efféle megjegyzések, a költemények kronologikus sorrendje, a keletkezési dátumok s publikációk pontos jelölése arra utal, hogy Szendrey Júlia nemcsak önmaga számára készítette a gyűjteményt, hanem számolt a kézirat leendő olvasójával s akár a sajtó alá rendezés lehetőségével is. Annak ellenére is, hogy a kéziratban maradt művek publikálása nem történt meg.        A Kis Árpádom születésnapján című vers kézirata a gyűjtemény 80. oldalán, a lap alján a keletkezésre                                                                                  vonatkozó megjegyzéssel