Szendrey Júlia nemcsak egy szépen letisztázott, kéziratos versgyűjteményt hagyott maga után, hanem számos olyan verskéziratot is, amelynek írásképét meghatározzák az áthúzások, és a költemények mellett található más típusú feljegyzések. Olyan eset is előfordul, amikor a versszöveghez kotta tartozik. 

Január 17-én Szendrey Júlia összes versének kötetbemutatóján több költeménye is elhangzott korabeli dallamokkal Csörsz Rumen István előadásában. Ezek között szerepelt egy olyan vers is, amelyet maga Szendrey Júlia kottázott le, így a kézirat lényegében dalszövegként maradt fenn. Hagyatékában többször, több változatban is felbukkant a rövid költemény, melynek címe: Én is voltam fiatal.

A kottát az 1. változathoz jegyezte le Szendrey Júlia, egy olyan papírlap aljára, amelyen egy másik vers, a Ne bántsátok, ne háborgassátok több változata is szerepelt, valamint egy tollal írott, rövid prózai szöveg is. Amint az alábbi képen látható, sok áthúzás van a kéziraton, az Én is voltam fiatal pedig a dallamot jelölő hangjegyek alatt, dalszövegként olvasható, a következő megjegyzéssel: E moll 4/4. Ad libitum.

Az első sor után (Én is voltam fiatal, én is szerettem egykor) eredetileg a következő szövegváltozat szerepelt: És még jól emlékezem Mennyi a baj olyankor, ez azonban át lett húzva, és erre javítva: S még tudom mennyi bajjal/ Jár az élet olyankor. Nem meglepő ez az eljárás: az áthúzásoknak nagyon fontos szerepe van Szendrey Júlia azon verskéziratain, amelyek nem a versgyűjteményben, hanem azon kívül maradtak fenn. A következő blogposztok egyike erről fog szólni.

A kötetbemutatóról részletes ismertető jelent meg a Könyvesblogon. Ezúton is köszönöm a résztvevőknek az érdeklődést és a sok kedves visszajelzést!