Az ego-dokumentumokat (például leveleket, naplókat, önéletírásokat) elemző történészek módszertana sokat változott az utóbbi évtizedekben. Nem meglepő, hogy ez szoros összefüggésben van a különböző periódusokban uralkodó történelemszemlélettel. A társadalomtörténet-írás módszereit forradalmasító történetírói irányzatok megjelenése előtt az ego-dokumentumok hagyományos megközelítése annak vizsgálatára korlátozódott, vajon a források szerzői igazat mondanak-e vagy hazudnak. Így a történészek sokáig másodrendű, önmagában használhatatlan forrástípusként kezelték az ego-dokumentumokat. A hétköznapi emberek életének előtérbe kerülésével, a mikrotörténet és a kultúrtörténet szempontjainak térnyerésével azonban egyre fontosabbá vált az egyéni tapasztalatok és motivációk elemzése a történetírásban. A Magyar Családtörténet-kutató Egyesület szervezésében tartott előadásomban azt tekintettem át, hogy milyen kihívásokat tartogat az ego-dokumentumok elemzése a kutatók számára. Emellett 19. századi példákon (többek között Szendrey Júlia családján) keresztül arra is igyekeztem rámutatni, hogy miként hasznosíthatóak az ebbe a kategóriába tartozó forrástípusok a családtörténet-írásban.
Az előadás megtekinthető a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület YouTube csatornáján:
