1840 júliusában, egy esős nyári napon új növendék érkezett Tänzer Lilla pesti intézetébe, amely a korszak egyik legjelentősebb leánynevelőjének számított. Az új tanuló alig 12 éves leányka volt. A családi otthontól való elszakadás élménye nem jelentett egészen új élményt számára, hiszen korábban már két évet eltöltött Festetics Vincéné Wenckheim Franciska mezőberényi intézetében. A leányát gondosan neveltető édesapa a Festeticsek, majd később a Károlyiak hatalmas birtokainak jószágigazgatója, Szendrey Ignác volt.
Szendrey Júlia első pesti éveiről mindezidáig nagyon keveset lehetett tudni, holott fontos, hogy nem Petőfi feleségeként került először a városba, hanem gyermekként. Ennek oka, hogy azok a levelek, amelyeket Szendrey Júlia a Tänzer-intézetből küldött haza szüleinek és testvéreinek ismeretlenek, publikálatlanok maradtak. A nemrég megjelent Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötetben olvashatóak először.
Az első levél, amelyet a szülők, Szendrey Ignác és Gálovits Anna a Pesten maradt kislánytól kaptak 1840. július 6-án keletkezett:
Mikor kedves Szüleimtől elváltam, egynéhány napig szomorú voltam, de már most majd egészen megszoktam. Nagyon kiváncsi vagyok megtudni mind szerencsés hazameneteleket mind hogyléteket kedves testvéreimmel együtt. Nagyon nyughatatlan vagyok, gondolván, hogy a nagy eső a’ melly akkor estve esett, midőn innen elindultak, kedves Szüleimet még az utban érte, és valami bajok esett-é, azért is, kérem kedves Atyámat hogy mennél hamarább tudósitson felőle.
Ugyanebben a levélben a nagymamájának is üzent:
Gyermeki szeretettel emlékezek Nagymamára és igyekezni fogok, hogy szeretetét háladatosággal viszonozzam és hogy meg lehessen velem elégedve Édes Nagymama is.
A fennmaradt levelek értékes életmódtörténeti és nőtörténeti források, amelyek a szülő-gyermek viszonyra és a korabeli normákra vonatkozóan is árulkodóak. Szendrey Júlia rendszeresen biztosította szüleit engedelmességéről, szorgalmáról, és több esetben nem is magyarul, hanem németül írta meg leveleit. Ez arra utal, hogy az intézetben a nyelvgyakorlást összekötötték a levélírás gyermeki kötelességével:
Ich bin Gottlob jetzt immer recht gesund; und wir nehmen jetzt seit ein paar Monathe jeden zweiten Tag Tanzstund, welche Täge wir immer mit großer Freude erwarten.
(Hála Istennek mostanában elég egészséges vagyok, és néhány hónapja mostanában kétnaponta táncórákat veszünk, amit mindig nagy örömmel várunk.)
Az utóbbi sorokból és más levelekből arra is lehet következtetni, hogy milyen órákon vettek részt a Tänzer-intézetben tanuló lányok. Szendrey Júlia nemcsak a táncórákat kedvelte kiemelten, hanem a „klavirórákat”, azaz a zongoraleckéket is. Emellett számolni, írni, rajzolni, festeni is megtanították a lányokat.
Szendrey Júlia Virágcsokor című festménye a Tänzer-intézet hatását mutatja
Mindez nem kizárólag Szendrey Júliára vonatkozóan fontos, hanem azért is, mert a Tänzer Lilla leánynevelőjéről kevés információ élt eddig a köztudatban. Annak ellenére is, hogy a korszak számos jelentős alakja választotta ezt az intézetet gyermekének. Az 1830-as években itt tanult például Kölcsey Ferenc keresztleánya, Kölcsey Antónia, de Wesselényi Miklós is itt neveltette két gyámleányát, Wersényi Rozáliát és Katalint.
Wesselényi Miklós is Tänzer Lillánál neveltette gyámleányait, akik Szendrey Júliát is ismerhették
Az intézetben tanult Csapó Mária, a Petőfi-életrajzokból ismert Csapó Etelke nővére is, aki később Vachott Sándor felesége és az első női szerkesztők egyike lett. Visszaemlékezése szerint Szendrey Júlia „a legkiválóbb tanulók közé tartozék, – de ő a legkitűnőbb óhajtott volna lenni”, aki „dolgozatait a világ minden kincséért sem mutatta volna meg előre egyik tanulótársnőjének sem, nehogy talán valamelyik átvegyen tőle valamit [...]”
Vachott Sándorné Csapó Mária
Szendrey Júlia az intézetben ismerte meg legjobb barátnőjét, Flekl Máriát is, aki csak a későbbi években magyarosította Téreyre a keresztnevét. Máriának köszönhető az, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelme eljutott a házasságig, ugyanis 1847 tavaszán ő adta Petőfi tudtára azt, hogy barátnője szerelmes belé:
Igen, Petőfi, Ön boldog véghetetlenül, mert Júliának első szerelmét Ön birja. -
Egy hosszú telet azon édes reményben töltött, hogy tavasszal Önt meglátja, s elvesztve ezen reményt, igen sokat szenved. Hozza helyre Ön, amit elmaradásával vétett, jőjjön mentől elébb le, Ön boldog lesz, mert jelenléte boldogitani fogja Júliát.
A nemrég megjelent Szendrey Júlia-levelek – amelyeket 12 és 14 éves kora között írt – alapvetően hozzájárulnak ahhoz, hogy többet tudjunk gyermekkoráról, a leánynevelő intézetekről és a korabeli gyermek-szülő kapcsolatokról.
A leveleket is tartalmazó, Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötet elérhető a Libri, Bookline, Líra-hálózat üzleteiben, valamint a következő helyeken:
Budapest – Magyar Nemzeti Múzeum ajándékboltja
Budapest – Petőfi Irodalmi Múzeum ajándékboltja
Kiskőrös – Petőfi Emlékmúzeum és Szülőház
Keszthely – Festetics-kastély ajándékboltja
Balatonfüred – Vaszary Galéria ajándékboltja
