2017 októberében rendezték Magyarországon az első olyan tudományos konferenciát Török Zsuzsa irodalomtörténész szervezésében, amely a női írás témakörét kifejezetten a 19. századra fókuszálva vizsgálta. Milyen lehetőségekkel és milyen korlátokkal találta magát szemben az, aki az 1800-as években nőként akart író lenni? Egyáltalán mit jelentett ebben a korban az "írónő" fogalma?
Ilyen kérdésekről olvashatnak az érdeklődők a Nőszerzők a 19. században: lehetőségek és korlátok című tanulmánykötetben. A kötet pár hónapja, 2019 júniusában jelent meg, mostantól pedig elektronikusan, ingyenesen is hozzáférhető a Reciti Kiadó jóvoltából.

Amikor két évvel ezelőtt megírtam a kötetben szereplő, Versíró nők a 19. század közepén című írásomat, leginkább az foglalkoztatott, hogy mennyire korlátozott a tudásunk a korszak női szerzőiről annak következtében, hogy kézirataik jelentős része mindmáig kiadatlan. Ezért az volt a célom, hogy korábban publikálatlan szövegek kutatásán keresztül gondoljam végig, hogy milyen volt a 19. századi nőszerzők szakmai identitása, milyen stratégiákat alkalmaztak érvényesülésük érdekében, és mit jelentett maga a versírás az életükben. Számos női hagyaték átnézése után öt szerzőt választottam ki: Szendrey Júliát, Majthényi Flórát, Malom Lujzát, Wass Ottiliát és Bulyovszky Lillát. A választások azért is bizonyultak szerencsésnek, mert nemcsak pesti, hanem kolozsvári szerzők (Malom Lujza, Wass Ottilia) nézőpontjait is megismerhettem, így az is vizsgálhatóvá vált, hogy milyen volt városi és milyen vidéki nőként áhítozni és alakítani az önálló irodalmi karriert. 

Az egyik kedvenc idézetem a kolozsvári Malom Lujzától, amely igen érzékletesen mutatja be a női írás kérdését övező problémákat:

Az is bizonyos, hogy nállunk, hól a’ második nem’ müvelését még annyin ellenzik, szörnyű nagy merénylet némbernek, iráshoz fogni. Egy anonym levél már inte is, hogy nekem jobb lenne szitálni, tűzhelyemen káposztát rotyogtatni, (igen aestheticai kitétel!) mint afféle müvészi agyrémek után járni – de én azt hiszem, hogy a’ gazdaasszonyság mellett valami szellemibbre is marad idő, ’s hogy egy némber nem vét semmit a gyöngédség ellen, ha ír is. 

Kellemes olvasást és izgalmas felfedezéseket a 19. századi női szerzők világában!