“Husvétkor eljössz, no tudom lesz olyan bajuszod és szakállad hogy még.” – írta egy 14 éves kisfiú, Horvát Attila a bátyjának 1865-ben. 17 éves féltestvére, Petőfi Zoltán fanyalogva válaszolta neki, hogy ha bajuszt akar látni, akkor küldjön neki egy kis skatulya bajusz növesztőt, mert bizony nem mondhatja, hogy nőtt volna legutóbbi találkozásuk óta. A cikk egy kis ízelítő Szendrey Júlia gyermekeinek levelezéséből és más írásaiból, amelyek sajtó alá rendezésén az elmúlt hónapokban dolgoztam.
Pest-Budán a húsvéti mulatságok hagyományos helyszínének a Gellérthegy számított. Ezt a helyszínt rajzolta le Barabás Miklós is 1845-ben. (A kép címe: Húsvéti mulatság a Gellérthegyen 1845-ben)
Milyen volt a húsvéti készülődés a bajusznövekedést lelkesen váró kamaszfiúk édesanyjának, Szendrey Júliának családjában? Az ünnepeknek már csak azért is komoly, kitüntetett szerepük volt, mert alkalmat adtak a személyes találkozásra a Csákón, Petőfi István felügyelete alatt élő családtaggal, Zoltánnal.
A korabeli Pest-Budán a Haydn-koncertek látogatása szorosan hozzátartozott a húsvéti ünnepkör rituáléihoz.
A Fővárosi Lapok így tudósított arról, hogy miként ünnepelték húsvétot a városlakók:
Tegnapelőtt a főváros utcái teli voltak tarkán hullámzó néppel. A szép tavaszi napfény, enyhe lég, s a keresztény világ magasztosan szomoru ünnepe mindenkit mozgásba hoztak. A templomot egész napon át seregekben látogaták, s a Megváltó koporsója körül mindenütt nagy volt a tolongás. Délután „Jeremiás siralmait” zengték a templomokban. A budai vártemplomban Haydn remekmüvét: „Krisztus hétszavát a keresztfán” hatvan műkedvelő zenész és énekes adá elő.
Húsvét előtt Szendrey Júlia több alkalommal is elvitte gyermekeit a budavári templomba, "hol Haydin két miséjét Jeremiás siralmait és Jézus utolsó hét szavát énekelték Carina Kösshegy és Pauli.”
A locsolkodás természetesen az ő családjukban is hozzátartozott az ünnephez.
A család kapcsolati hálójára vonatkozóan is izgalmas, hogy hova mentek – saját szóhasználatukkal élve – “öntözni” a fiúk. A Gyulai család minden évben szerepelt a listájukon – ez nem meglepetés, hiszen Szendrey Júlia húga, Szendrey Mária révén szoros rokoni kapcsolatban álltak velük. Máriának és férjének, a híresen “epés” irodalomkritikusnak, Gyulai Pálnak Kálmán fiuk mellett két leányuk is született: Aranka és Margit. Így Szendrey Júlia fiai őket is rendszeresen meglocsolták húsvétkor.
A fiúk nemcsak rokonokhoz, hanem barátokhoz is elmentek “öntözni.” Szendrey Júlia jó viszonyt ápolt az operaénekes Mizsei Máriával, akinek édesapja, dr. Mizsei Endre a Nemzeti Színház orvosa volt egy negyedszázadon keresztül. Mária 1859-ben lépett fel először a Nemzeti Színházban a Rigolettoban, Gilda szerepében. Merina Maria néven Saluzzoban, Milánóban és Genovában is énekelt. Magyarországon főként Mizsei Mari néven volt ismert. A Szendrey-lányok jó barátságban voltak vele, Júlia neki címezte az alább olvasható, Népdal című, nótajelzéssel is ellátott versét. Így gyermekei nála és családjánál is rendszeresen megjelentek húsvét alkalmával.
Szendrey Júlia: Népdal
Mizsey Marinak a „Nem nézek én, minek néznék” dal nótájára
Oly szép szemem hogyha volna énnekem,
Oly szép szemem, mint neked van, kedvesem,
Fűre-fára, lányról lányra nem néznék,
Csak az egyre, kit igazán szeretnék’.
Messze van a csillag a tó vizétől,
Még messzebb én gyönyörű két szemedtől,
Mégis mint a csillag a tó vizében,
Tükröződik tekinteted szivemben’.
Ez a két szem lesz még az én halálom,
Isten neki! hadd öljön meg, nem bánom;
Hadd álmodjam e két szemről végtelen,
S ne költhessen föl álmomból senki sem!
(Pest, június, 1865)
Emellett a Liliomfi-szerzőként ismert Szigligeti Ede családjával is jó barátságban voltak, ahol szintén nem volt hiány lányokból. Feleségétől, a színésznőként is működő Sperling Franciskától négy leánygyermeke is született: Mária, Jolán, Anna és Aranka. (Mellettük egy fiúgyermekük is volt.) A lányok szintén színészkedtek már gyermekként is. Szendrey Júliáék gyakran színházban is megnézték őket.
Szigligeti Aranka felnőttként - Szendrey Júlia fiai őt is meglocsolták kislánykorában
A két művészcsalád mellett a Geiszt családnál is gyakran vendégeskedtek húsvétkor. Petőfi István 1858-tól Geiszt Gáspár csákói birtokán volt tiszttartó, így mindannyian jól ismerték egymást. Szendrey Júlia még egy rövid verset is írt Geiszt lányának, Ilonának emlékkönyvébe egyik csákói tartózkodása alatt:
G. I. emlékkönyvébe
Ifjuság és szépség, jó szülők, testvérek
Becses adományi a jóságos égnek:
Bírod mindezeket, mit kivánhatnék még?
Hogy mily szerencsés vagy, ép’oly boldog is légy!
