Petőfi Sándor számára egész életében kitüntetett jelentőségű volt Szilveszter éjszakája és Újév napja. Annál is inkább, mivel a nyilvánosság előtt rendszerint 1823. január 1-jén születettnek vallotta magát. Az oly gyakran emlegetett szülőhely-vita (Kiskőrös mellett Szabadszállás és Kiskunfélegyháza is „vetélkedett” Petőfiért) mellett azonban születésének időpontja is érdekes. A polgári anyakönyvvezetés (1895) bevezetése előtt született emberek esetében ugyanis igen nehéz tűpontossággal meghatározni a születés időpontját, mivel a felekezeti anyakönyvekben általában csak a keresztelés dátumát találhatjuk meg. Miért vált mégis Petőfi imázsának szerves részévé az újévi születésnap?
Petőfi Sándor kiskőrösi keresztelőmedencéje eredetileg sötét tónusú volt, 1950-ben festették át fehérre. 2009-ben restaurálták, ekkor kapta vissza eredeti formáját az Evangélikus Országos Múzeumban
A képek forrása: evangelikus.hu
Kerényi Ferenc irodalomtörténész szerint érdemes a születésnap és a szülőhely problematikáját összekapcsolni és áttekinteni azt is, hogy kiket hívtak meg komaként a keresztelőre. A felvidéki, szlovák evangélikus családokat, a Petricseket, a Dingákat ugyanis olyan kapcsolatrendszer kötötte össze, amely igen hatékonyan működött, a rokonság szerepe fontos volt. A komaság gyakran kölcsönös volt: Petrovicsék a kis Sándor születése előtt is vállalták, majd utána is „visszaadták” azt a meghívottaik körében. Így történhetett, hogy Petőfinek összesen hat keresztszülője volt, három komapár:
- a keresztelést végző Martiny Mihály helybeli lelkész gyermekei, a 18 éves Martiny Károly és a 16 éves Ludovika
- a Petrovicsokkal távoli rokonságban álló Nemes Dinga Sámuel izsáki mészárosmester és Anna húga (Kovácsay Ferenc mészáros felesége)
- Viczián János kiskőrösi gazda és Dinga Sámuel felesége, Petykó Éva
Ha áttekintjük ezt a listát, akkor feltűnő, hogy mindenki kiskőrösi volt vagy maximum egynapi járóföldön belülről jött. A keresztszülők névsora alapján komoly esély van arra, hogy a kis Petrovics Sándor – akit Alexanderként anyakönyveztek – nem december 31-én, hanem egy-két nappal korábban születhetett, mivel arra is kellett idő, hogy a komákhoz eljusson az értesítés a gyermek megszületéséről, és a helyszínre tudjanak utazni. A Dinga házaspár Izsákról, Kovácsayné Soltvadkertről érkezett keresztszülőnek. Az előbbi Kiskőröstől 25, az utóbbi 10 kilométerre található.
Petőfi Sándor szülei: Petrovics István és Hrúz Mária
(A képeket Orlai Petrics Soma, Petőfi másodunokatestvére festette 1845-ben)
Petőfi egyik aszódi iskolatársa, Kemény (Jakubovics) Mihály emlékei szerint Petőfi baráti bizalmassággal azt mondta neki, hogy december 30-án van a születésnapja. Ezt az információt azonban hangsúlyozottan nem a nyilvánosságnak szánta.
A születésnapjával összekötődő szilveszterek azonban mégis fontos mérföldköveket jelentettek Petőfi számára, aki nyilvánosan mindig azt vallotta, újév napján jött a világra. Ez a szokása tudatos imázsépítésének egyik elemeként is értelmezhető. Ahogyan az is, hogy minden évben verssel köszöntötte Szilvesztert. Ilyen szempontból különösen hangsúlyos volt számára 1846 és 1847 fordulója, amikor huszonnégy évessé, azaz nagykorúvá vált az újévvel. (A 19. században nem tizennyolc, hanem huszonnégy éves kortól tartották nagykorúnak a férfiakat.) Összes költeményeinek ekkor megjelent kiadásához írt előszavának kezdősoraiban is erre utalt:
„A mai nap reám nézve ünnepélyes nap. Ma – január 1. 1847 – múltam huszonnégy éves és lettem eszerint nagykorúvá. Szokásom volt eddig minden új évben (annyival inkább, minthogy az egyszersmind születésem napja is) az elmúlt esztendőt még egyszer átélni emlékezetben; ma azonban nemcsak a legközelebbi évet gondoltam vissza, hanem egész életemet s különösen írói pályámat.”
Egy évvel később már a feleségévé lett Szendrey Júliával közösen ünnepelte a Szilvesztert.
A számvetés, a számadás igénye ekkor írt versében (Szilveszter éje 1847-ben) is meghatározó:
1
Hej, vannak ma számadások!
Háziasszony, házigazda,
Mit bevett és kiadott az
Év folytában, összeadja.
Vizsgálják a pénzes erszényt,
Mennyi volt benn s mennyi van még,
S törlik le a verítéket,
Mellyel azt a pénzt szerezték.
Feleségem, lásd, milyen jó,
Hogy minékünk nincsen pénzünk:
Nem piszkoljuk be kezünket,
S nem csorog a verítékünk.
Amazoknak a ládáik,
Minekünk szíveink telvék...
Az milyen szegény gazdagság!
Ez milyen gazdag szegénység!
2
Még csak egymagam valék
Tavaly ilyentájban,
Az idén már kettecskén
Vagyunk a szobában.
Furcsa lesz, ha már ez egy
Darabig majd így mén:
Esztendőre hármacskán,
Azután négyecskén.
Egy évvel később, 1848 szilveszterén már valóban „hármacskán” voltak, az akkor kéthetes Petőfi Zoltánnal Debrecenben köszöntötték az új esztendőt. Ennek az évnek a karácsonyán írta Kossuth Lajosnak azokat a sorokat, amelyek szintén ráirányították a figyelmet arra, hogy születésnapjának január elsejei datálása nagy jelentőséggel bírt számára:
„Ha pedig kinevez Ön őrnagynak (de honvédekhez, nem pedig nemzetőrökhöz) arra kérem, hogy ez januárius 1-jén történjék. Én csak februárius 1-jén mehetek rendeltetésem helyére, de igen ohajtom, hogy kineveztetésem az év első napjára essék, minthogy az születésem napja. Én nagyot tartok az illy kicsinységek felől.”
A Petőfi-kultuszban elementáris hatásúvá növekedtek az ilyen „kicsinységek.” Ez a jelenség összekapcsolódik azzal is, hogy az európai kultúrkörben a néphit az újév napján született embereknek különleges képességeket tulajdonít. Petőfi pedig kiemelten figyelt saját imázsának alakulására, alakítására. Nem véletlen, hogy az újévvel összekötve szimbolikus erejűvé formálta saját születésnapját. Miközben életének majdnem minden napja alaposan nyomon követhető, épp születésének és halálának körülményei között sok a bizonytalanság. Ez pedig nagyban befolyásolta kultuszának alakulását. Margócsy István megfogalmazásában: „Íme a mítosz alapja: itt áll előttünk a hős, akinek csak kezdete és vége tűnik el a homályban!”
A cikk Kerényi Ferenc kutatásainak felhasználásával készült.
