Mivel ajándékozta meg Szendrey Júlia Petőfi Sándort a Nemzeti dalért? Hogyan töltötték március 15. előestéjét? Miért volt fontos a költő számára, hogy éppen szerdára esik a forradalom napja? Miért terjedt el az a legenda, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőin szavalta el a Nemzeti dalt?  A válaszokat írott és vizuális források, valamint tárgyi relikviák segítségével kereshetjük meg.

Ez volt március 15-ke. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkivül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.

– ezeket a sorokat Petőfi Sándor 1848. március 17-én, az elmúlt napokra visszatekintve jegyezte fel forradalmi naplójába. Az írásból kiderül, hogy Petőfi az események sodrásában is tudatában volt annak, hogy milyen jelentősége volt a tetteinek, például a Nemzeti dal megírásának. Ezért ennek a körülményeit is pontosan lejegyezte, elősegítve ezzel a vers köré szövődő kultusz korai kialakulását: 

A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjuság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.

Szendrey Júlia is tudatában volt annak, hogy a Nemzeti dal megírása férje pályájának meghatározó pillanatát jelenti. Ezt mutatja az az ajándék, amelyet még 1848-ban a "Talpra Magyar Versért" készített: egy tárca, amely 2011 óta a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó Petőfi-kiállításán megtekinthető. A nemzeti színek mellett egy virágokat tartó puttó is látható a tárcán a készítés dátumával és a megajándékozott nevével: "Pest, 1848. Petőfi Sándornak."

Az a bizonyos reformlakoma, amelyre Petőfi a verset írta a József-napi vásár idejére volt kitűzve, március 19-re. Ideális helyszínként a középkori magyar országgyűlések jelképes terét, a Rákos mezejét jelölték ki. Március 14-én azonban az Ellenzéki Kör gyűlése után Pilvax ifjai elvetették a reformlakoma ötletét, és úgy döntöttek, hogy már másnap cselekedni kell, ebben pedig kulcsszerepet szántak a tizenkét pontnak. Az Ellenzéki Kör gyűlésen Petőfi nem volt jelen, de azt részletesen lejegyezte, hogyan töltötte el ezt az éjszakát, március 15. előestéjét:

Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzditólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mingyárt holnap... hátha holnapután már késő lesz!

Petőfi jelentősége abban is állt, hogy célt tudott adni a forradalmi lendületnek, tudatos volt, tisztán látta, hogy „logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót.”

Március 15-e történéseit is pontosan rögzítette Petőfi forradalmi naplója. Miután a Dohány utcai lakásából elszaladt a Pilvaxba, majd ismét hazatért, így folytatódott a nap:

Hazamenvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni fölszabadításáról. Társaim beleegyeztek. Bulyovszki és Jókai proklamációt szerkesztettek. Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kiröpült a szurony egyenesen Bécs felé, anélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna.

- Jó jel! - kiáltánk föl egyhangulag.

Amint a proklamáció elkészült, s indulófélben voltunk, azt kérdem, micsoda nap van ma?

- Szerda - felelt egyik.

- Szerencsés nap - mondám -, szerdán házasodtam meg!

Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proklamációt olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el; mindkettő riadó tetszéssel fogadtatott.

Szendrey Júlia a délelőtti eseményeken még nem vett részt személyesen, de délután, a Múzeumkertben tartott népgyűlésen már jelen volt. Azon a helyszínen, amely úgy maradt meg a kulturális emlékezetben, mint a Nemzeti dal elszavalásának ikonikus tere, holott éppen itt nem szavalta el a verset Petőfi, hiszen ebben az időpontban erre már nem volt szükség: a Landerer-nyomda lefoglalása után nyomtatott röplapokon terjedt a vers a városban mint a szabad sajtó első terméke. (A nap korábbi részében Petőfi feljegyzése szerint "először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén", valamint "a nyomda előtt" hangzott el a vers.) Mégsem véletlen, hogy a köztudatban úgy rögzült a Nemzeti Múzeum kiugró párkánya mint a szavalás helyszíne. Vahot Imre ugyanis már április 22-én kiadott egy Nemzeti dal-kottát, rajta a szavaló Petőfi Sándort ábrázoló metszettel. Kálózdi János megzenésítését a Pesti Divatlap a következőképp reklámozta: „A címlapon a múzeum terén tartatni szokott népgyűléseket igen híven tünteti fel. Az oszlopos lépcsőzet egyik falán állnak a nép szónokai, kik közt Petőfi is gyakran szerepelt, főleg versei előadásával.” A Múzeumkert március 15. után is megmaradt a népgyűlések bevett helyszínének, ahol Petőfi olykor saját verseket is szavalt, például április 6-án a Készülj, hazám! című költeményt. Így nem csoda, hogy a köztudat végérvényesen egybekapcsolta és a március 15-én tartott népgyűlés időpontjára vetítette vissza a Nemzeti dal-kottát és a címlapképen szavaló Petőfit.
(A bejegyzés Kerényi Ferenc kutatásainak felhasználásával készült.)