Szendrey Júlia

Lázadó írónő a férfinév mögött - 216 éve született George Sand

2020. július 01. - Gyimesi Emese

216 éve, 1804. július elsején született meg Amantine Lucile Aurore Dupin, aki George Sand néven vált a 19. század egyik legismertebb írójává. Miért lett ez a név a korabeli Magyarországon az "írónő" szinonimája? Miért nevezték Szendrey Júliát a "magyar George Sand"-nak? Ebből adok ma egy kis "kóstolót." Íme 5 érdekesség arról, hogy mit jelentett az 1800-as évek egyik leggyakrabban emlegetett irodalmi "celebjének" alakja a magyarok számára. 

chopinsanddelacroix.jpgGeorge Sand és Frédéric Chopin Delacroix festményén

800px-die_junge_george_sand_1.jpg

George Sand Auguste Charpentier festményén

1. George Sand = írónő

Kikre asszociálunk ma, ha meghalljuk azt a kifejezést, hogy "19. századi írónő"? Azt hiszem, napjainkban sokkal több olvasónak (vagy filmrajongónak) jut eszébe Jane Austen vagy Charlotte Brontë, mint George Sand. Ez a 19. századi Magyarországon éppen fordítva volt. A korabeli sajtó és a kritikusok számára egyaránt George Sand jelentette (pontosabban a rá jellemző férfias pózok és szerepek, pl. a nadrágviselés, a rövid haj, a dohányzás) a "nőíróságot." Ez pedig alapvetően hozzájárult a női írással kapcsolatban masszívan élő sztereotípiákhoz, gyanakváshoz, elutasításhoz.

2. George Sand = a hagyományos női szerepek megtagadása

George Sand egész lényével, tetteivel, külsőjével és hírnevével együtt a megtagadása volt mindannak, amit a korabeli társadalom elvárt a nőktől. Férfinevet és férfiruhát viselt, viszonya volt többek között Musset-vel, Chopinnel és Liszt Ferenccel. Egy 1851-es magyar cikk - amely a "hölgyíróiság" témáját feszegette - azért ítélte el, mert „a himnemmel több évig férfi módon társalgott, vele borozott, szivarozott, utazott és kalandozott."

3. George Sand = a szív jogai
Szabó Magda George Sand és Jókai Mór életét párhuzamosan elemezve írta ezeket a sorokat, amelyek a "szív jogaiért" bátran küzdő nőként mutatják be a francia írónőt:

"Amantine, akit később George Sand néven tartanak számon, akkor száll síkra a szív jogai mellett, mikor az illedelmes komáromi kisfiú éppen nyolc, s ugyan elszégyellné magát, ha tudná, hogy a férfinév mögé rejtőző hölgy nem is a hites férjével járja a lagúnák városát."

4. George Sand = a társadalom kibelezése

Petőfi Sándor 1847 októberében, éppen a koltói mézeshetek alatt írt feleségének egyik kedvenc írónőjéről. Sokatmondó, hogy még ő is annyira megdöbbentő jelenségnek tartotta, hogy csak bámulni tudta, szeretni nem:

George Sand az új világ csodája és én bámulom, talán imádom is, de nem szeretem. Ő, mint a mészáros a marha böndőjét, fölhasítja a társadalmat, hogy megmutassa belsejének egész rondaságát, és azt kiáltja: így nem maradhat!… oh ez merész, dicső, nagy munka, de férfinak való, nem asszonynak. Regényeinek olvasásakor mindig megzavar a gondolat, ha eszembe jut, hogy ezeket asszony írta s szinte kedvetlenül teszem le. Ha már munkás az asszony, jó, hadd főzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkolja a kezét; de az istállót bízza a férfiakra.

5. George Sand és Szendrey Júlia = modern nő

Szendrey Júliát már kortársai is gyakran George Sand-hoz hasonlították, annál is inkább, mert a 19. század közepén ehhez az analógiához elég volt az, ha egy nő tollat fogott a kezébe. A Nyugatosok nagyon kedvelték ezt a párhuzamot, hiszen közel állt az ő nőideáljukhoz. Szendrey Júlia - akárcsak George Sand - a modern nőt testesítette meg számukra. Így rögzült a kulturális emlékezetben végérvényesen az a szófordulat, hogy Szendrey Júlia a "magyar George Sand."

A bejegyzés trackback címe:

https://szendreyjuliakutatas.blog.hu/api/trackback/id/tr8415976872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Promenade · https://promenadecollection.blog.hu/ 2020.07.08. 12:03:35

Szerintem nem a George Sand-i nőíró-szerep az, ami kiment a divatból mára, hanem az a realista vonal, Balzacostul, Dickensestül és Thackeray-stül, amihez Sand is tartozott.

A Katolikus Szemle 1930-ban mindenesetre jól helyretette az egész bagázst :) :) :
"Szendrey Júliával kapcsolatban azonban hadd említhessük meg, hogy az ő rajongása Georges Sandért, mely oly elismerést fakasztott Petőfiben, s amelyet mintha költőnk is értékelő hozzájárulással kísérne, tulajdonkép nem oly örvendetes, mint futó tekintetre látszik. Georges Sandról helyesen mondották, hogy ő hű tükörképe kora erkölcsi dekadenciájának, az ennek felébe való emelkedés nélkül, afféle jelenség, szóval, mint volt pl. a maga korára nézve a siralmas Ady Endre. Szendrey Júliának Sandért való lelkesülése tehát inkább elszomorító, mert alighanem valami előrejelzése az ő későbbi lelki aberrációinak."

Gyimesi Emese 2020.07.11. 21:02:59

@Promenade: Szerintem sem feltétlenül a Sand által megtestesített író(nő)szerep "ment ki a divatból", de tény, hogy már a 20. században is nagyon más bemérési pontok voltak az emberek fejében, mint Gyulai Pál idejében. Szabó Magda jól érzékelteti ezt az eltérő világirodalmi tájékozottságot:
"Jane Austen Arany születési évében már halott, de 1816-ig elkészül egész, napjainkban világszerte tanulmánysorozatokkal ünnepelt életműve, és a Brontëk nevétől 1858-ban már hangos a világ. Charlotte Lowoodi Árvá-ja, egy évvel a magyar forradalom kitörése előtt, istenkísértő módon, már beleszeretett a férfihősök formálásában szinte e század első negyedéig iskolát teremtett Rochester-figurába, mikor mi Világosnál letettük a fegyvert, megírta a Shirley-t, ötvenkettőre a Villette-et is. Kit ismert közülük, mit olvasott, hogyan mert tételt felállítani a kritikus, mikor nyilvánvaló, hogy nem volt a kezében a viharból, hangamezőkből, csonttá súrolt, szikkadt szenvedélyű tájból, élő és holttestekből építkező remekmű, az Üvöltő szelek, és fogalma sincs arról, hogy egy szikkadt angol vénkisasszony új fejezetet kezdett a világpróza történetében."

Az 1930-as Katolikus Szemle valóban nagyon érzékletes (és gyökeresen más, mint pl. Mikes Lajos Szendrey Júlia-képe, pedig ez ugyanabban az évben jelent meg.) Köszönöm!