Petőfi Zoltán alakja tékozló fiúként rögzült a köztudatban: elsősorban hányattatott életvitele, iskolai kudarcai, színészi próbálkozásai és tragikusan fiatalon bekövetkező halála miatt. Féltestvéreihez, Horvát Attilához és Árpádhoz írott leveleiben azonban új oldaláról ismerhetjük meg: írásai játékos kedvességéről és humoros intelligenciájáról árulkodnak. 

A testvérek levelezése nemcsak Pest-Buda városi kultúrája, hanem Békés megye története szempontjából is figyelmet érdemel. Hogyan került Szarvasra Petőfi Zoltán, aki másfél éves korától Pesten nevelkedett? 
A tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban megkezdő fiú hatodik osztályos korában, az 1863/64-es tanév végén görög nyelvből elégtelent kapott. A görög nyelv tanára az osztályban éppen az igazgató, a klasszika-filológus Szepesi Imre volt, akit Zoltán mostohaapja, Horvát Árpád személyesen is ismert. A tizenhat éves fiú ezután tűzte ki célul azt, hogy gazdatiszt lesz, és 1864 augusztusában került véglegesen Csákóra Petőfi István mellé, ahol azelőtt is hosszabb időszakokat töltött. Már a következő hónapban megfogalmazódott benne az a gondolat, hogy mégis szeretné folytatni a félbeszakadt tanulmányait. Benka Gyula, Zoltán egyik szarvasi tanárának visszaemlékezése szerint a család azért éppen Szarvast választotta Zoltán továbbtanulásának helyszínéül, mert Petőfi István baráti kapcsolatot ápolt a szarvasi tanárokkal, akik közül többen Petőfi Sándor egykori iskolatársai voltak. 

A Szlovák Tájház Szarvason

Zoltán olyan hangulatos tudósításokat írt haza féltestvéreinek Szarvasról, hogy öccse, Horvát Attila meg is jegyezte: „ki lehetne adni valamely lapban.” 

Szarvas egy 25.000 lakossal biró kis tót város. Lakosainak legnagyobb része tót parasztokból áll, azon kivül találtatik még itt a zsidóknak elég nagy sokasága. Itt boltok legnagyobb része olyan hogy lehet kapni bennök ruha kelmét és lisztet, az az mindent árulnak bennök. Van 1 kath. 1 evangelicus s 1 héber templom. 1 borbély műhely 2 kávéház 1 piacz. Van itt továbbá két egyemeletes ház, az egyik a „Bárány kávéház” hol az emeleten tartatik a szinház és a bál; a másik pedig egy Réti kereskedő háza...

A levélben említett Bárány kávéház a város társasági életének gócpontja volt, „táncvigalmak, bankettek, estélyek, színi előadások” helyszíne, amelyet később posta- és adóhivatali helyiségnek alakítottak át. Petőfi Zoltán olykor külön meghívót is kapott a szarvasi ifjúságtól az itt rendezett táncvigalmakra. A Bárány kávéház épülete azért is szimbolikus jelentőségű volt, mert 1848. márciusához is kötődött: a kávéházban összegyűlő emberek itt kaptak híreket a budapesti eseményekről, ezt követően a tizenkét pontot Réthy Lipót nyomdájában, 1000 példányban ki is nyomtatták. 

Az egykori Bárány kávéház épülete, amelyet Szarvas Pilvax kávéházának is neveztek

Zoltán levele azonban nemcsak a híres épületeket mutatta be, hanem a városlakókat is, és külön figyelmet fordított a szegény városrészekre:

„a város keleti része csupa vályog gunyhókból áll, s itt laknak a czigányok s a három bandába tartozó fekete zenészek; tegnap voltam e város részben, melyet Krakkónak kereszteltek el, először, s valóban meglepetéssel néztem a sok pipáló kis gyerekeket s vénséges vén banyákat. – Itt a város részek mind oly különös nevet nyertek, így azon rész mely a Körös mellett van Bethlehemnek hivatik.”

Zoltán a helyi szokásokkal kapcsolatban is érdekes leírásokkal szórakoztatta a pesti családtagokat. Szállásadója édesapjának egykori iskolatársa, Horváth Károly tanító volt, akit gyakran hívtak vőfélynek a szarvasi lakodalmakba, így a nála lakó fiú is elmehetett ezekre az alkalmakra. 

Miután be léptünk, a gazda elé vezettetjük magunkat hogy őt egy dobri vecserrel (jó estével) üdvözöljük. – alig hogy a vigadók közé vegyül az ember, megkinálják lakodalmas kalácsból szelt darabkával s egy pohár pálinkával, ha tetszik el fogadod, ha nem meg köszönöd, én, a mennyire gyönge emlékező tehetségemnél fogva a multra vissza emlékezem, úgy vélekedem hogy mindig elfogadtam az első megkínálást, minek az lett hasznos következménye, hogy egész éjszakára elég volt a spiritusból egy pohárral...

Petőfi Zoltán szarvasi levelei etnográfiai szempontból is figyelmet érdemelnek, mivel részletesen jellemezte a parasztlakodalmakat, a tánctípusokat (pl. menyasszonytánc, csóktánc), az öltözéket, a hajviselet és az ételeket.
A levelek különlegességét, speciálisan forrásértékét azonban mindenekelőtt az adja, hogy egy 16-17 éves kamaszfiú szemével ismerhetjük meg az 1860-as évek szarvasi hétköznapjait és ünnepnapjait.

Petőfi Zoltán és féltestvéreinek eddig jórészt kiadatlan levelezése hamarosan megjelenő, Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötetemben lesz olvasható.