Szendrey Júlia

„Hős nemzetség hős leánya” - 316 éve hunyt el Zrínyi Ilona

Milyen verset írt róla Szendrey Júlia?

2019. február 18. - Gyimesi Emese

Az 1703. február 18-án, nikodémiai száműzetésében elhunyt Zrínyi Ilona alakja már a 19. században is ikonikusnak számított. Az 1850-es évek második felétől egyre nagyobb jelentőséget nyerő tömegsajtó előszeretettel állított a korábbi századokban élt kiemelkedő nőalakokat példaképként a női olvasók elé. Annál is inkább, mivel egyre több folyóirat, divatlap, kiadó és szerző tekintett a nőkre kiemelt célközönségként. Számos korabeli könyv, díszes album kezdődött egy tiszteletreméltó, híres nő képével.
Nem meglepő, hogy Zrínyi Ilona alakja is népszerű volt. A Vasárnapi Újságban az 1860-as évek végén így írtak róla: „E név, történelmünkben a legfenségesebb női, anyai és honleányi erény személyesitője […] mint a nemes nőiség és asszonyi fenség példányképe áll előttünk.” Feltűnő, hogy a bemutatás nem Zrínyi Ilona önálló hősiességére helyezte a hangsúlyt, hanem a korabeli társadalmi elvárásoknak megfelelő női szerepkörök keresztmetszetében helyezte el alakját.

zrinyi_ilona_vu.JPG

Szendrey Júlia családjában is jelentős kultusz övezhette Zrínyi Ilonát. A büszke gyermekek ugyanis úgy fejezték ki édesanyjuk iránt érzett tiszteletüket az általuk szerkesztett kéziratos folyóirat bevezetőjében, hogy a híres magyar nők panteonjába helyezték őt, Zrínyi Ilona mellé:

„Született Keszthelyen, Zala megyében. Ha nőket is választanának követnek, ő lenne ott a követ az bizonyos. De fejezzük már be, elég az hozzá, hogy ő Zrinyi Ilona, Szécsy Mária stb., magyar nők közt bizton megállhat!”

 Szendrey Júlia költészetében Zrínyi Ilona az egyetlen történelmi nőalak, akinek külön verset is szentelt:

 Zrinyi Ilona

Nincsen Zrínyi Ilonának
Asszonyok közt párja;
Egész ország, Magyarország
Büszkén tekint rája.
E nagy névre megemeli
Kalapját a férfi,
És az asszony térdet fejet
Hajt, midőn kiejti.

Ereidben nem hiába
Folyt őseid vére,
Méltó voltál mindhalálig
Azoknak nevére;
Hős nemzetség hős leánya
Legnagyobb őköztük,
Hősi lelked, mint a napfény
Sugárzik fölöttük!

A költemény nem jelent meg Szendrey Júlia életében, ceruzás verstöredékei között maradt fenn.
A vers zárása külön figyelmet érdemel. Noha először a különböző generációkat összekötő családi kötelékek gyűrűjében helyezi el Zrínyi Ilonát, utána azt is kihangsúlyozza, hogy „Legnagyobb őköztük.” A vers kéziratán látható áthúzások fényében ez még érdekesebb. Az első verzió ugyanis az volt, hogy „Hősök lánya hősök anyja,” vagyis Zrínyi Ilona édesapjára, a Wesselényi összeesküvésben kivégzett Zrínyi Péterre (a szigetvári hős és költő Zrínyi Miklós öccsére), valamint Zrínyi Ilona fiára, II. Rákóczi Ferencre utalt. Mindkét férfialaknak fontos szerepe volt a magyar kulturális emlékezetben a 19. században is. Ezért is van jelentősége annak, hogy Szendrey Júlia a rokoni kapcsolatokra utaló verziót („Hősök lánya hősök anyja”) átjavította úgy, hogy Zrínyi Ilonára nemcsak mint leszármazottra és felmenőre utalt, hanem mint önálló hősre, aki nemzetségében a „legnagyobb.”

madarasz-zrinyi-i_1.jpgMadarász Viktor Zrínyi Ilona vizsgálóbírái előtt című képe (1859), amelyen I. Rákóczi Ferenctől született gyermekeivel, Juliannával és Ferenccel szerepel 

800px-zrinyi_ilona_halala.jpgMarastoni József Zrínyi Ilona halála (1862) című litográfiájának felhasználása Tolnai Világtörténelmében

1024px-rakocikrypta.jpgZrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc sírja a kassai Szent Erzsébet-dómban

Kozmetikumok Szendrey Júlia bevásárlólistáján

Borchardt szappan és Boutemard pasta

Szendrey Júlia verskéziratai nemcsak az irodalomtörténet, hanem a korabeli életmód, a hétköznapok története és a polgári háztartások kutatásának szempontjából is jelentős források. Verseit igen gyakran ceruzával, különböző méretű és formájú papírokra, cetlikre írta, sok esetben számlák, bevásárló cédulák és levelek hátuljára. Az írás így nemcsak irodalmi-esztétikai, hanem praktikus célokat is szolgált, a hétköznapok gyakorlati tennivalóinak emlékezetben tartását, a háztartási feladatok feljegyzését. Ennek köszönhetően a kéziratok alapján megtudhatjuk például azt is, hogy milyen szappant, milyen fogkrémet és milyen hajápolási, szépségápolási termékeket használt Szendrey Júlia. Az egyik verskézirat hátoldalán a következő lista látható:


fond-vii-0206-0019_2.jpg

A dunnacihák, pelenkák, "heklizett", azaz horgolt réklik, gazdasági csipkék, szalagok és paplanok után, az áthúzott, tehát feltehetően elintézett, beszerzett tételek között szerepel az ún. „Borchard szappan.” Ez egy növényszappan volt, amelyet Dr. Borchardt neve fémjelzett, és már az 1860-as évek lapjai is előszeretettel reklámozták. „Az arcszin szépitése és javitására” alkalmas, a bőr minden tisztátalansága ellen kipróbált, valamint a „fürdők minden neménél” sikerrel alkalmazható szerként hirdették a korabeli lapok.

                             
                              A Borchardt-szappan hirdetése az Eger című lap 1869/23-as számában

Az illatos növényszappan népszerűsége a következő évtizedekben is töretlen maradt. A Vasárnapi Újság az 1890-es években is úgy reklámozta, mint a „legkitűnőbb pipere-szappant:"
vu1892jan17.JPG                                                 Szappanreklám a Vasárnapi Újság 1892/3-as számában

A Borchardt szappan alatt közvetlenül a Boutemard pasta szerepelt Szendrey Júlia listáján. Ez egy olyan fogkrém volt, amelyet Dr. Suin de Boutemard nevével hirdettek a korabeli lapok. „A fogak és foginy épentartása és tisztitására a legolcsóbb, legkényelmesb és legbiztosabb szer”-ként ajánlották, amely „egyuttal e pasta az egész szájüregnek felette jótékony frisseséget kölcsönöz.” Ez a termék is tartósan népszerűnek bizonyult, az 1890-es években már 40 éves múltjával dicsekedett a "zamatos fog-szappan" reklámja:
vuuo.JPG                                     A "Boutemard pasta" hirdetése a Vasárnapi Újság 1892/3-as számában

A Borchardt szappan és a Boutemard pasta divatját jelzi, hogy hamisítani is próbálták. Ez ellen a Vasárnapi Újságban "óvás" is jelent meg, amely felhívta a fogyasztók figyelmét arra, hogy milyen üzletekben és pontosan milyen áron vásárolhatnak igazi, megbízható termékeket.

borchardt_hamisitas.JPG

Szendrey Júlia listáján más szépségápolásra szolgáló termékek is szerepeltek, mint például a „viaszpommade,” amely a 19. században használatos kemény hajkenő volt, valamint dióolaj, hajpor, rizspor. A Hársfa és a Király utca sarkán álló lakásához nem volt messze a fentebbi hirdetésben is megbízható, hitelesített helyként jegyzett Török József Király utcai patikája, amelyet a korabeli Pesten (a Szendrey-Horvát családban is) egyszerűen csak a "Török patikájaként" emlegettek. Így a Borchardt szappan és a Boutemard pasta beszerzéséért nem kellett messzire menni...

Dilemmák és döntések a Szendrey Júlia-versek kiadása során

Milyen dilemmák merülnek fel egy szövegkiadás során? Milyen döntéseket kell meghoznia egy sajtó alá rendezőnek annak érdekében, hogy az olvasók a lehető legpontosabban, mégis élvezhető formában kapják kézhez a forrásokat? Kulisszatitkok Szendrey Júlia verses hagyatékának kiadása kapcsán.

 Amikor egy verseskötetet olvasunk, ritkán gondolunk arra, hogy a benne szereplő költemények szövege nem olyan egyértelmű, magától értetődő az eredeti kéziratokon, mint a könyv lapjain. A sajtó alá rendezőnek egy sor olyan döntést kell meghoznia, amely befolyásolja azt, hogy milyen szövegváltozat kerül az olvasóközönség elé. Nemcsak azt kell meghatároznia, hogy betűhíven vagy mai helyesírás szerint közli a szövegeket, hanem azt is, hogy milyen rendezőelv szerinti sorrendben szerepeljenek a versek, és hogyan jelenjenek meg a különféle variánsok. A kiadás során felmerülő kérdések mindig az adott verskéziratok természetétől függenek. Szendrey Júlia verseinek kiadása során ez különösen érzékelhető volt: egészen más problémákkal szembesítettek a versgyűjteményén belül és az azon kívül fennmaradt költemények. Míg a gyűjteményben kronológiai sorrendben, rendezett írásképpel szerepelnek a versek, az ezen kívüli kéziratokról ennek éppen az ellenkezője mondható el.

A sajtó alá rendezés műveletét, a forráskiadás élményét többek között épp az teszi izgalmassá, hogy a felmerülő kérdések szinte spirálszerűen egyre több kérdést generálnak, ez pedig segít mélyebben megérteni a publikálni vágyott anyag sajátosságait. Három olyan kérdést emelek ki, amely kiemelten foglalkoztatott Szendrey Júlia verskéziratainak sajtó alá rendezése során.

a_rozsas_hajnal_1.jpeg                           Szendrey Júlia A rózsás hajnal föltárta előttem című verstöredékének egyik variánsa

1. Milyen sorrendben jelenjenek meg a versek?

A Szendrey Júlia által gondosan összeállított versgyűjteményben kronológiai sorrendben szereplő költeményektől abban is különbözik a többi verskézirat, hogy ezeken nem szerepel datálás, ezért sorrendjük kialakításához más rendezőelvet kellett találni. A különböző közgyűjteményekben őrzött verskéziratairól a kutatásaim elején készítettem egy táblázatot, amely 2012-ben jelent meg, így még azt a sorrendet tükrözi, ahogyan eredetileg megtaláltam a verseket. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának felkérésére azonban 2017-ben Szendrey Júlia összes versének sajtó alá rendezéséhez kapcsolódóan rendeztem az anyagot. Ennek eredményeként jött létre az a sorrend, amelyben az olvasók elé kerültek a versek. A korábban véletlenszerű sorrendben szereplő, számozatlan kéziratlapok rendezése során több szempontot is figyelembe kellett venni. Azt a megoldást választottam, hogy négy kategóriát alakítok ki: 1. különálló alkotásnak tekinthető, hosszabb költemények, 2. rövid, többnyire kétsoros vagy négysoros, ugyanakkor szintén különálló versekként értelmezhető szövegek, 3. több variánsban létező és/vagy töredékes versek (ide letisztázott, különálló alkotások és nehezen olvasható töredékek is tartoznak annak érdekében, hogy a különböző szövegváltozatok egymás mellett legyenek), 4. Szendrey Júlia versmásolatai, amelyeket más költők műveiről készített.

Ezeknek a kategóriáknak a kialakítását azért tartottam hasznosnak, mert segítettek abban, hogy átláthatóvá és kezelhetővé váljon az anyag, hogy világossá váljanak a korábban egymástól elválasztott verskéziratok közötti kapcsolatok, hogy kirajzolódjanak az egy változatban létező, teljes versek és a több változatban létező, töredékes versek sajátosságai. Az, hogy egymás mellé helyeztem olyan versszövegeket, amelyek korábban az anyag különböző, egymástól távoleső pontjain szerepeltek, nemcsak a filológiai, hanem az interpretációs lehetőségeket is befolyásolja. A rendezés során ugyanis azt is fontos szempontnak tartottam, hogy a versek értelmezését, a különböző költeményeket összekötő motivikus kapcsolatok és variánsok megértését is segítse a sorrend. A 2017-es iratrendezés volt az előfeltétele annak, hogy Szendrey Júlia ezen verskéziratai átláthatóak és logikus formában sajtó alá rendezhetőek legyenek.

2. Mi történik, ha egy vers sok variánsban létezik?

 Szendrey Júliának számos olyan verskéziratát őrzi az OSzK Kézirattára, amelyet nem rendszerezett és nem publikált, és versgyűjteményében sem utalt rájuk semmilyen formában. Ezek jelentős részét ceruzával, különböző méretű és formájú papírokra, cetlikre írta, igen gyakran számlák, bevásárló cédulák és levelek hátuljára. Ezeknek a verskéziratoknak az írásképe távolról sem olyan rendezett, mint a versgyűjteményben szereplő költeményeké, kiemelten hangsúlyosak rajtuk az áthúzások, a különböző, egymás mellett létező szövegváltozatok. A kutatás során sok esetben ezek közül kellett „kibontani” a versek szövegét, ezért a sajtó alá rendezés során fontosnak tartottam, hogy az áthúzott szövegek is megjelenjenek a versekhez tartozó jegyzetanyagban. Annál is inkább, mivel ezek nélkül úgy éreztem volna, hogy én kreáltam egy költeményt, ami ebben az elvont formában soha nem létezett. Ez az oka annak is, hogy a tartalomjegyzékben többször szerepelnek egymáshoz nagyon hasonlító vagy akár azonos verscímek. A több változatban létező verseket sem hierarchikus szemlélettel közelítettem meg, ezeket szándékosan egymás mellett, főszövegben tüntettem fel.

fond-vii-0206-0017_2.jpegSzendrey Júlia Megérdemelve vagy ártatlanul kezdetű verstöredékének egyik variánsa, a lap alján háztartási feljegyzésekkel (8 zsebkendő, 9 gallér, 5 ujj, 2 fejkötő.) A töredék az Attila fiam című költemény első versszakának hosszabb változata. (A vers címzettje Szendrey Júlia és Horvát Árpád első közös gyermeke, Horvát Attila.)

 3. Hogyan lehet megmutatni azt a közeget, amelyben létrejöttek a versek?

A versek mellett a kéziratokon szereplő egyéb feljegyzéseket (például bevásárlólistákat, háztartási jegyzeteket, német, gót betűs feljegyzéseket) is ki akartam adni, hogy az olvasó láthassa, milyen közegben születtek a művek. Ez ismét számos további kérdést vetett fel, mivel fontosnak tartottam annak érzékeltetését is, hogy mely versek kéziratain olvashatóak az egyéb, nem szépirodalmi jellegű feljegyzések, ugyanakkor ez nem mehetett a versolvasás élvezhetőségének rovására. Ezért egy külön fejezetben Egyéb feljegyzések címen közöltem minden olyan egyéb szöveget, amely a versek mellett található. Így az olvasó azt is láthatja, hogy mennyi különböző írásfunkció egyesülhetett akár ugyanazon a papírlapon.
Az Altató dal című vers esetében például a lap egyik oldalán a költemény szövege olvasható, a másikon pedig egy hosszú bevásárló lista a szükséges élelmiszerek, konkrét összegek felsorolásával, összeadásával és dátumozással. Egy másik esetben nem csupán ugyanazon a lapon keverednek a praktikus információk a költeményekkel, fogalmazványokkal. Amellett, hogy az egyik oldalon kizárólag különböző kiadások (például: párnahaj, rékli, szalagok fejkötőre, fürdőpaplan, kanavász, Borchard szappan, Boutemard pasta, hajpor, rizspor, stb.) vannak összeszámlálva – a másikon a különböző verstöredékek (Ütne-e halálom, Én is voltam fiatal, Látlak-e még valaha, Nem jó nekem ezen a világon, stb.) mellett a varrónő által elvitt dunnacihák, ingek, pelenkák mennyisége is fel van tüntetve. Így érzékelhető, hogy a mindennapi használatra szánt, sebtében papírra vetett feljegyzések egy közegben születtek olyan verstöredékekkel, amelyek a halál, az elmúlt ifjúság és a csalódás témaköreit idézték fel. Így Szendrey Júlia privát íráshasználatában markánsan kirajzolódtak a korabeli a nyilvánosság előtt gyakran emlegetett női szerepmodellek (anya, háziasszony), ugyanakkor egyéni, költői útkeresésének irányvonalai is.
fond-vii-0206-0019_1.jpegSzendrey Júlia Ütne-e halálom, Én is voltam fiatal, Látlak-e még valaha, Ő nekik jobb, Nem jó nekem ezen a világon, Nagy lesz csalódásod című verstöredéke szerepel ezen a lapon (Az Én is voltam fiatal kétszer is: a második és az utolsó helyen, a hagyaték más részén pedig dalszövegként is felbukkan.) A versek előtt a varratni küldött dunnacihák, ingek, pelenkák, stb. felsorolása olvasható. 

 

Milyen dalszöveget írt Szendrey Júlia?

A kottával írott „Én is voltam fiatal”

Szendrey Júlia nemcsak egy szépen letisztázott, kéziratos versgyűjteményt hagyott maga után, hanem számos olyan verskéziratot is, amelynek írásképét meghatározzák az áthúzások, és a költemények mellett található más típusú feljegyzések. Olyan eset is előfordul, amikor a versszöveghez kotta tartozik. 

Január 17-én Szendrey Júlia összes versének kötetbemutatóján több költeménye is elhangzott korabeli dallamokkal Csörsz Rumen István előadásában. Ezek között szerepelt egy olyan vers is, amelyet maga Szendrey Júlia kottázott le, így a kézirat lényegében dalszövegként maradt fenn. Hagyatékában többször, több változatban is felbukkant a rövid költemény, melynek címe: Én is voltam fiatal.

1. változatban:

Én is voltam fiatal,
Én is szerettem egykor
S még tudom mennyi bajjal
Jár az élet olyankor

2. változatban:

Én is voltam fiatal
Én is szerettem egykor
Még jól emlékszem reá
Milyen voltam én akkor.

A kottát az 1. változathoz jegyezte le Szendrey Júlia, egy olyan papírlap aljára, amelyen egy másik vers, a Ne bántsátok, ne háborgassátok több változata is szerepelt, valamint egy tollal írott, rövid prózai szöveg is. Amint az alábbi képen látható, sok áthúzás van a kéziraton, az Én is voltam fiatal pedig a dallamot jelölő hangjegyek alatt, dalszövegként olvasható, a következő megjegyzéssel: E moll 4/4. Ad libitum.

en_is_voltam_fiatal.TIF

Az első sor után (Én is voltam fiatal, én is szerettem egykor) eredetileg a következő szövegváltozat szerepelt: És még jól emlékezem Mennyi a baj olyankor, ez azonban át lett húzva, és erre javítva: S még tudom mennyi bajjal/ Jár az élet olyankor. Nem meglepő ez az eljárás: az áthúzásoknak nagyon fontos szerepe van Szendrey Júlia azon verskéziratain, amelyek nem a versgyűjteményben, hanem azon kívül maradtak fenn. A következő blogposztok egyike erről fog szólni.

A kötetbemutatóról részletes ismertető jelent meg a Könyvesblogon. Ezúton is köszönöm a résztvevőknek az érdeklődést és a sok kedves visszajelzést!

 

 

„Januárius 1” - Petőfi szimbolikus születésnapja

Petőfi Sándor számára egész életében kitüntetett jelentőségű volt Szilveszter éjszakája és Újév napja. Annál is inkább, mivel a nyilvánosság előtt rendszerint 1823. január 1-jén születettnek vallotta magát. Az oly gyakran emlegetett szülőhely-vita (Kiskőrös mellett Szabadszállás és Kiskunfélegyháza is „vetélkedett” Petőfiért) mellett azonban születésének időpontja is érdekes. A polgári anyakönyvvezetés (1895) bevezetése előtt született emberek esetében ugyanis igen nehéz tűpontossággal meghatározni a születés időpontját, mivel a felekezeti anyakönyvekben csak a keresztelés dátumát találhatjuk meg. Miért vált mégis Petőfi imázsának szerves részévé az újévi születésnap?

petrovics_hruz.jpg

     Petőfi Sándor szülei: Petrovics István és Hrúz Mária
         (A képet Orlai Petrics Soma, Petőfi másodunokatestvére festette)

Kerényi Ferenc irodalomtörténész szerint érdemes a születésnap és a szülőhely problematikáját összekapcsolni és áttekinteni azt is, hogy kiket hívtak meg komaként a keresztelőre. A felvidéki, szlovák evangélikus családokat, a Petricseket, a Dingákat ugyanis olyan kapcsolatrendszer kötötte össze, amely igen hatékonyan működött, a rokonság szerepe fontos volt. A komaság gyakran kölcsönös volt: Petrovicsék a kis Sándor születése előtt is vállalták, majd utána is „visszaadták” azt a meghívottaik körében. Így történhetett, hogy Petőfinek összesen hat keresztszülője volt, három komapár:

  • a keresztelést végző Martiny Mihály helybeli lelkész gyermekei, a 18 éves Martiny Károly és a 16 éves Ludovika
  • a Petrovicsokkal távoli rokonságban álló Nemes Dinga Sámuel izsáki mészárosmester és Anna húga (Kovácsay Ferenc mészáros felesége)
  • Viczián János kiskőrösi gazda és Dinga Sámuel felesége, Petykó Éva

Ha áttekintjük ezt a listát, akkor feltűnő, hogy mindenki kiskőrösi volt vagy maximum egynapi járóföldön belülről jött. A keresztszülők névsora arra is rámutat, hogy a kis Petrovics Sándor – akit Alexanderként anyakönyveztek – nem december 31-én, hanem egy-két nappal korábban születhetett, mivel arra is kellett idő, hogy a komákhoz eljusson az értesítés a gyermek megszületéséről, és a helyszínre tudjanak utazni. A Dinga házaspár Izsákról, Kovácsayné Soltvadkertről érkezett keresztszülőnek. Az előbbi Kiskőröstől 25, az utóbbi 10 kilométerre található.

02_petofi_keresztelomedenceje.jpg                                                                                A keresztelőmedence

Petőfi egyik aszódi iskolatársa, Kemény (Jakubovics) Mihály emlékei szerint Petőfi baráti bizalmassággal azt mondta neki, hogy december 30-án van a születésnapja. Ezt az információt azonban hangsúlyozottan nem a nyilvánosságnak szánta.

A születésnapjával összekötődő szilveszterek azonban mégis fontos mérföldköveket jelentettek Petőfi számára, aki nyilvánosan mindig azt vallotta, újév napján jött a világra. Ez a szokása tudatos imázsépítésének egyik elemeként is értelmezhető. Ahogyan az is, hogy minden évben verssel köszöntötte Szilvesztert. Ilyen szempontból különösen hangsúlyos volt számára 1846 és 1847 fordulója, amikor huszonnégy évessé, azaz nagykorúvá vált az újévvel. (A 19. században nem tizennyolc, hanem huszonnégy éves kortól tartották nagykorúnak a férfiakat.) Összes költeményeinek ekkor megjelent kiadásához írt előszavának kezdősoraiban is erre utalt:

„A mai nap reám nézve ünnepélyes nap. Ma – január 1. 1847 – múltam huszonnégy éves és lettem eszerint nagykorúvá. Szokásom volt eddig minden új évben (annyival inkább, minthogy az egyszersmind születésem napja is) az elmúlt esztendőt még egyszer átélni emlékezetben; ma azonban nemcsak a legközelebbi évet gondoltam vissza, hanem egész életemet s különösen írói pályámat.”

Egy évvel később már a feleségévé lett Szendrey Júliával közösen ünnepelte a Szilvesztert.
A számvetés, a számadás igénye ekkor írt versében (Szilveszter éje 1847-ben) is meghatározó:

Hej, vannak ma számadások! 
Háziasszony, házigazda, 
Mit bevett és kiadott az 
Év folytában, összeadja. 
 

Vizsgálják a pénzes erszényt, 
Mennyi volt benn s mennyi van még, 
S törlik le a verítéket, 
Mellyel azt a pénzt szerezték. 
 

Feleségem, lásd, milyen jó, 
Hogy minékünk nincsen pénzünk: 
Nem piszkoljuk be kezünket, 
S nem csorog a verítékünk. 
 

Amazoknak a ládáik, 
Minekünk szíveink telvék... 
Az milyen szegény gazdagság! 
Ez milyen gazdag szegénység! 
 

Még csak egymagam valék 
Tavaly ilyentájban, 
Az idén már kettecskén 
Vagyunk a szobában. 
 

Furcsa lesz, ha már ez egy 
Darabig majd így mén: 
Esztendőre hármacskán, 
Azután négyecskén. 

Egy évvel később, 1848 szilveszterén már valóban „hármacskán” voltak, az akkor kéthetes Petőfi Zoltánnal Debrecenben köszöntötték az új esztendőt. Ennek az évnek a karácsonyán írta Kossuth Lajosnak azokat a sorokat, amelyek szintén ráirányították a figyelmet arra, hogy születésnapjának január elsejei datálása nagy jelentőséggel bírt számára:

„Ha pedig kinevez Ön őrnagynak (de honvédekhez, nem pedig nemzetőrökhöz) arra kérem, hogy ez januárius 1-jén történjék. Én csak februárius 1-jén mehetek rendeltetésem helyére, de igen ohajtom, hogy kineveztetésem az év első napjára essék, minthogy az születésem napja. Én nagyot tartok az illy kicsinységek felől.”

A Petőfi-kultuszban elementáris hatásúvá növekedtek az ilyen „kicsinységek.” Ez a jelenség összekapcsolódik azzal is, hogy az európai kultúrkörben a néphit az újév napján született embereknek különleges képességeket tulajdonít. Petőfi pedig kiemelten figyelt saját imázsának alakulására, alakítására. Nem véletlen, hogy az újévvel összekötve szimbolikus erejűvé formálta saját születésnapját. Miközben életének majdnem minden napja alaposan nyomon követhető, épp születésének és halálának körülményei között sok a bizonytalanság. Ez pedig nagyban befolyásolta kultuszának alakulását. Margócsy István megfogalmazásában: „Íme a mítosz alapja: itt áll előttünk a hős, akinek csak kezdete és vége tűnik el a homályban!

A cikk Kerényi Ferenc kutatásainak felhasználásával készült.

190 éve született Szendrey Júlia

A keszthelyi Festetics-birtok jószágigazgatójának családjában 1828. december 29-én született meg az első gyermek. A kislányt pár nappal később, 1829. január elsején Julianna néven keresztelték meg a keszthelyi római katolikus plébániatemplomban. A keresztelési anyakönyvben olvasható latin nyelvű bejegyzés szerint édesapja „Szendrei Ignatius,” édesanyja Gálovits Anna volt. Pontosan hat évvel korábban, 1823. január elsején ezen a napon keresztelték meg leendő férjét, Petrovics Sándort is. A Juliannaként anyakönyvezett kislány és az Alexanderként bejegyzett kisfiú a 19. századi magyar történelem egyik legismertebb szerelmespárjaként, Szendrey Júlia és Petőfi Sándor néven él a köztudatban. 

szendrey_julianna_keresztelesi_anyakonyv.jpgSzendrey Júlia keresztelési anyakönyve
petofi_anyakonyv1_masolata.jpgPetőfi Sándor keresztelési anyakönyve

Szendrey Júlia édesapja, Szendrey Ignác huszonnyolc éves volt első gyermeke születésekor. Tanulmányait a keszthelyi Georgikonban fejezte be, amelyet Festetics György alapított. Az Európa első agrár felsőoktatási intézményének számító Georgikonban kiváló képzésben részesült, gazdasági szakemberként rendszeresen publikált a Magyar Gazda című szaklapban, és a Festeticsek keszthelyi birtokán lett jószágigazgató. Fennmaradt egy latin nyelven, Oeconomia ruralis címen készült kézirata is. 

Dr. Csák Árpád régész, muzeológus hívta fel először, 1909-ben a nagyközönség figyelmét Szendrey Júlia születési helyére, Újmajorra. Leírása szerint:

„Ujmajor Keszthelytől délnyugati irányban, gyalog mintegy 20 percznyire, Georgikon és Fenék puszták közt fekszik. Georgikontól Ujmajoron keresztül fenyőfákkal szegélyezett, gyönyörű út vezet az öt kilométernyire levő, történelmi multjáról híres Fenék pusztáig. […] Georgikon és Fenék puszták közt több ezer hold kiterjedésű, gyönyörű, termékeny birtoka fekszik a Festetics grófi családnak. A nagy kiterjedésű birtok tette szükségessé még a XVIII. század végén a két major közt egy harmadiknak az építését, melyet akkor a két régi majortól való megkülönböztetés czéljából Ujmajor-nak neveztek el. Az ujmajori gazdatiszti lak, melyben Szendrey Julia született, a major nyugati szélén, a már említett gyönyörű grófi-út mellett, annak keleti oldalán, észak-dél irányban fekszik. Egyszerű, földszintes, cserép-zsindelyes, alacsony, fehérre meszelt épület, melynek csak a déli része szolgált gazdatiszti lakásul, az északi részen a gazdasági cselédek lakásai voltak.”

vasarnapi_ujsag_1909.jpgA szülőház mellett vezető fasor (1909)

szj_szulohaza.jpgSzendrey Júlia szülőháza (1909)

Dr. Csák Árpád 1909-ben nemcsak egy hosszú leírást közölt a szülőházról, hanem felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes lenne egy emléktáblával megjelölni (erre csak 1923-ban, Petőfi születésének 100. évfordulóján került sor), valamint arra is javaslatot tett, hogy Szendrey Júlia emlékére az Újmajort nevezzék át Júlia-majornak.  Ez az átnevezés nem történt meg, de 1973 és 2016 között Szendrey-telepnek hívták a városrészt, azóta pedig a Szendrey major nevet viseli. A szülőház épülete a Pannon Egyetem Georgikon Karának kezelésében van, 2009 óta emlékszoba, látogatható kiállítás működik benne, amelyet Dr. Tóth Éva adjunktus és Dr. Lukács Gábor docens gondoz.

juliaszulohaztelen.jpgSzendrey Júlia szülőháza napjainkban / Fotó: Dr. Lukács Gábor

szj_emlektabla_1923.jpgAz 1923-as Petőfi-centenárium alkalmából emelt emléktábla Szendrey Júlia szülőházának falán

emlektabla_2014.jpg2014-ben egy új emléktábla is került a szülőházra, amely már nemcsak Petőfi feleségeként, hanem költőkért, íróként és fordítóként is utal Szendrey Júliára

Szendrey Júlia nem sokáig élt Keszthelyen, édesapja először Mezőberénybe, majd a Festetics-szolgálatból a Károlyiak alkalmazásába került át, így a család lakhelye a Nagykároly közelében fekvő Erdőd lett. Az első gyermeknek a későbbi években még két testvére született: Gyula és Mária. Júlia tíz esztendős korától kezdve két éven át, 1838 és 1840 között Mezőberényben tanult Festetics Vincéné Wenckheim Franciska leánynevelő intézetében, majd 1840-től 1844-ig Tänzer Lilla pesti nevelőintézetében. Itt ismerte meg legjobb leánykori barátnőjét, Térey Máriát is.

erdodtizenkilencedikszm.jpgAz erdődi vár

Miután Szendrey Ignác hazavitte Erdődre leányát, Szendrey Júlia a szatmári társasági élet állandó és aktív szereplője volt. Ezt pedig nem utolsósorban a Térey Máriával ápolt barátság tette lehetővé, ugyanis a Térey család Nagykárolyban élt, így a gyakori látogatások alkalmával együtt tudtak részt venni a nagykárolyi bálokon. Akkor is a Térey család látta vendégül Szendrey Júliát, amikor 1846 szeptemberében megyebált rendeztek a városban.

„Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam őt, tavaly szeptember 8-án, délutáni 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ lételét…” – emlékezett vissza Petőfi a pillanatra, amikor először pillantotta meg az akácfák alatt sétálgató Szendrey Júliát. Szerelmük története olyannyira közismertté vált, hogy a kortársak közül sokakat zavarba is ejtett. Gyulai Pál 1847-ben Szendrey Júlia naplórészleteinek publikálása kapcsán írta a következő sorokat:

„Nem jobb lett volna-e majd évek vagy éppen halála után beszélni mindezt el a közönségnek? Nem szebb lett volna-e ereklyeként örizni a világ szemei elől, s nem tenni ki látványul, hogy büszkén elmondhassa lássátok milyen kedves babám van nekem. Nállamnál senki inkább nem tiszteli Petőfit és nejét, de éppen ezért igen tudok boszankodni, midőn az egyik páratlan türelmetlenséggel akarja másokra tukmálni nézeteit, a másik pedig ott kezdi írói pályáját, hol tulajdonképpen végeznie kellett volna – életírójának.”

Noha Gyulai Pál mellett másokat is meghökkentett a naplórészletek publikálása, Szendrey Júliát már 1847-ben írónőként ünnepelte a korabeli sajtó. Önálló irodalmi karrierje kezdetének mégis 1857 tekinthető, amikor újra nyilvánosság elé lépett a Három rózsabimbó című versével, amely három fiúgyermekéről (Petőfi Zoltánról, Horvát Attiláról és Árpádról) szólt. (Ilona leánya két évvel később, 1859-ben született.) Az irodalmi köztudat rendszerint a szabadságharcot követő egy évét, a Horvát Árpáddal kötött házasságát, az „eldobott özvegyi fátylat” állította reflektorfénybe, holott saját irodalmi pályája szempontjából épp az ezt követő időszak a jelentős.

Andersen-fordításait 1858-ban jelentette meg önálló kötetben, amelyeket szintén gyermekeinek: Zoltánnak, Attilának és Árpádnak ajánlott. Ez egyrészt azt mutatja, hogy Szendrey Júlia felismerte azt, hogy a nők nyilvános irodalmi szereplését a korabeli viszonyok között az anyaszerep legalizálta leginkább. Másrészt arra is felhívja a figyelmet, hogy az irodalom családi használata két szempontból is fontos volt számára: gyermekeit saját írásaival, fordításaival ajándékozta meg, ahogyan a gyerekek is saját szerzeményeikkel lepték meg őt.

 szendrey_julia_koppenhagaban.jpg Kligl Sándor Szendrey Júliát ábrázoló szobra, amelyet 2018-ban Koppenhágában állítottak fel Andersen-fordításainak és irodalmi munkásságának tiszteletére / Fotó: delmagyar.hu

A gyermekek édesanyjuk születési helyét és idejét is számon tartották. Kéziratos folyóiratuk, a Tarka Müvek második számának a datálása a következő: „1865. Decz. 29. Reggel. Mama szül. nap.” Ez arra utal, hogy Szendrey Júlia a 37. születésnapjára a családi használatra szerkesztett lap második darabját kapta meg kisfiaitól. Ugyanúgy, ahogyan a lapban szereplő rövid köszöntővers, amelynek szerzője a Brown Tom álnéven író Horvát Attila volt:

Köszöntő
1865 decz. 29én
Oly boldog légy kivánom
jó anyám,
Mint én leszek, midőn te
boldog lész!
Brown Tom

Szendrey Júlia születési helye a Tarka Müvek első számában bukkant fel, ahol az édesanyjukért lelkesedő kisfiúk így írtak róla:

Született Keszthelyen, Zala megyében. Ha nőket is választanának követnek, ő lenne ott a követ az bizonyos. De fejezzük már be, elég az hozzá, hogy ő Zrinyi Ilona, Szécsy Mária stb., magyar nők közt bizton megálhat!

A gyermekek által említett hősnőknek komoly kultusza volt a korban. Zrínyi Ilonáról maga Szendrey Júlia is írt verset, ahogyan szülőföldjéről, Keszthelyről is, ahol az 1850-es évek második felében járhatott, amikor gyógyászati célból hosszabb időt töltött Balatonfüreden is:

Balaton táján
Szülőföldem tündérországába

Ide jöttem meggyógyulni én,
Gyógybalzsamként szívni levegőjét
Vagy meghalni szülőkebelén.
Oh gyógyíts meg, jó szülőm örökre:
Fogadj engem, nyugonni, öledbe!


Keszthelyen
Ez hát a föld, a hol én születtem,

Az első könnyet a hol hullatám,
Nagyobb áldást mondanék reá ugy
Ha utósó könnyem itt sírhatnám!

Számomra nincsen, nincsen gyógyulás,
Szép szülőföldem, adj nekem halált!

Szendrey Júlia összes verse (sajtó alá rend., a kísérőtanulmányt, a jegyzeteket és az életrajzot írta Gyimesi Emese), Budapest, Kortárs Kiadó, 2018, 81. old.

Szendrey Júlia nem publikálta életében ezeket a verseket, mint oly sok más költeményét sem. Nagyon sokáig meghatározta a róla való közbeszédet az a gondolat, hogy „Petőfivel meghalt az ő Juliskája is.” Ady Endre ezt így fogalmazta meg: „[…] Júlia azonban csak addig érdekel minket, míg a Petőfié volt.” Társadalomtörténeti és irodalomtörténeti nézőpontból azonban épp a Petőfi utáni élete jelentőségteljes: szépirodalmi alkotásai és életének történeti dokumentumai a korabeli városi kultúra számos jelenségét érthetőbbé teszik a kutató számára. Emellett arra is felhívják a figyelmet, hogy Szendrey Júlia az 1850-es, 1860-as évek egyik legfontosabb női szerzője volt.

A keszthelyi Szendrey Júlia emlékszoba 2018. december 30-án 15.00 és 17.00 óra között nyitva tart, várja a látogatókat. 

„Ha csak pár élvezetes perczet is szerzend neked, igen megleszünk jutalmazva”

Karácsony Szendrey Júlia családjában

Pest utcáin az 1860-as években jelentek meg a játékboltok, innentől kezdve terjedt el az a jelenség is, hogy egyes ajándékok különös presztízsértékkel bírtak. A századfordulón a leánygyermekeknek ajándékozott babaház és a fiúgyermekek számára vásárolt hintaló a család polgári státuszának, megfelelő anyagi helyzetének is fontos jelölője volt. Erről a jelenségről és erről a korszakról az utóbbi évtizedekben számos cikk megjelent. Arról viszont ma is kevesebbet tudunk, hogy az 1860-as években, a fentebb említett „presztízsajándékok” magyarországi elterjedése előtt hogyan ünnepelték a karácsonyt a polgári családok, és milyen ajándékokkal kedveskedtek a gyermekek a szülőknek.

Ez a cikk egy olyan ajándékról szól, amelyet Szendrey Júlia 1865 karácsonyán kapott a gyermekeitől, egy kis füzetről, amelynek elején nagy, piros betűkkel szerepelt a főcím: Tarka Müvek. Alatta az aranysárgára színezett egyes szám jelezte, hogy egy folyóirat első számát tartja a kezében az olvasó. Ez a kéziratos lap egy 14 és egy 10 éves kisfiú műve volt, Horvát Attiláé és Árpádé. (Szendrey Júliának Horvát Árpád történésszel kötött második házasságából négy gyermeke született: Horvát Attila 1851-ben, Árpád 1855-ben, a korán elhunyt Viola 1857-ben, és Ilona 1859-ben.)

3_kep.jpg

A Tarka Művek első füzetének hátoldalán fekete tollal olvasható a datálás: „1865. Decz. 24. Karácson este.” A gyermekek azonban már korábban is készültek édesanyjuk megajándékozására. Az előszót december 20-án fogalmazták meg:

Előszó

Kedves Anyám!
Mi nem tudunk téged mással meglepni mint ezen kisérlettel.
Habár gyengén is van irva ne vedd ezt Kedves anyám fel: Ki milyent tud olyat csinál.
Ha csak pár élvezetes perczet is szerzend neked, igen megleszünk jutalmazva. 
Fogadd ezt Kedves anyám, mint csekély bizonyitványát hálás szívünknek.
szerető iróid
Attila és Árpád
865. Decz. 20án

Noha a Tarka Müvek olvasóinak köre feltehetően nem haladta meg a szűk család határait, a benne szereplő szövegek sokszor azt imitálják, hogy egy tág olvasóközönséghez szólnak. Ez a kettősség az Előszó szövegében azonnal érezhető: megjelenik benne az a korabeli sajtóban gyakori gesztus, amellyel a szerző elnézést kér a kezéből kiadott mű esztétikai színvonalának esetleges gyengeségei miatt, ugyanakkor ez a gesztus gyermeki szófordulattal oldódik fel.

A fiúk alaposan ismerték a korabeli sajtóviszonyokat, az újságírói, szerkesztői retorikát, a különböző laptípusokat és rovattípusokat. Közvetlenül az Előszó alatt következett Szendrey Júlia bemutatása az elképzelt olvasóközönségnek:

Szendrey Julia
Költőnő és Gazdasszony!
Toll és főzőkanál! Hány nő van Magyarországban, ki a tollat és a főzőkanalat is egyformán forgatja?
Persze föltéve, hogy egyiket sem kontárkodva. Az igaz hogy vannak jó gazdasszonyaink, hanem ezek azután azt sem tudják, hogy madár vagy farkasféle portéka az a költő?
Vannak költőnőink is, akár egy hadsereg, de ezek sem tudják ám még az árva rántottlevest sem megfőzni.
Csak tessék egypár versét: A három rózsabimbót; A költészethez, stb. elolvasni. Még az uzsorás is az Olympon fog járni tőle!

Nem véletlen, hogy a fiúk azzal büszkélkedtek: az édesanyjuk egyszerre elismert költőnő és jó háziasszony. A korabeli sajtóban élénk viták folytak a női szerepekről és a női írás létjogosultságáról. A fenti szöveg akár valamelyik 1850–1860-as évekbeli folyóiratból vagy napilapból is származhatna, hiszen olyan problémákat szólaltat meg, amelyek a Pesti Napló hasábjain indult, Gyulai Pál 1858-as Írónőink című cikksorozata által generált nagyszabású vita fő kérdéskörei voltak: a női írás és a hagyományos női szerepek összeegyeztethetőségének kérdését, valamint a „hadseregnyi” írónő hirtelen felbukkanását a magyar közéletben.

Nem meglepő, hogy Szendrey Júlia gyermekeinek fejében egy ilyen karácsonyi ajándék ötlete született meg. A fiúk a korszak egyik legműveltebb értelmiségi családjában nőttek fel. Nemcsak azért, mert édesanyjuk író- és költőnő, édesapjuk pedig történész volt, hanem azért is, mert Szendrey Júlia húga, Mária a korszak meghatározó irodalomkritikusához, a fentebb említett vitát kirobbantó Gyulai Pálhoz ment feleségül. Így ő lett Szendrey Júlia gyermekeinek nagybátyja.

A családtagok életéhez szervesen hozzátartozott a rendszeres írás. A fiúk „lapkiadása” sem merült ki ebben a karácsonyi ajándékban. A Tarka Művek második száma már pár nappal később elkészült, ismét az édesanyának szánt ajándékként, mivel Szendrey Júlia születésnapját december 29-én ünnepelték. A harmadik szám szilveszter estéjére, 1865. december 31-re van datálva. A negyedik szám már a következő évben, 1866. január 7-én, az ötödik január 14-én, a hatodik január 22-én, a hetedik pedig január 28–29-én keletkezett.

1862.jpg

 Szendrey Júlia második házasságából származó gyermekeivel (Attila, Árpád és Ilona)
az 1860-as években

 

Az egyes rovatok, szövegek alatt aláírásként két álnév (Brown Tom és Black Dick) váltakozik, amelyek feloldása sehol nem történik meg. A papírlapokon azonban érzékelhető, hogy az álneves aláírások különálló, apróra vágott cetliken szerepelnek, amelyeket utólag ragasztottak bele a füzetekbe, és átsejlenek alattuk azok a nevek, amelyeket először írtak a papírlapokra. Így azonosítható be, hogy Brown Tom az akkor tizennégy éves Horvát Attilát, Black Dick pedig négy évvel fiatalabb öccsét, a tízesztendős Horvát Árpádot takarja.

Szendrey Júlia gyermekeinek karácsonyi ajándéka több okból is figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert a magyar történetírás igen kevés olyan forrást ismer, amely azt mutatja meg, hogy a gyermekek hogyan és mivel ajándékozták meg a szüleiket. A Tarka Művek mint ajándék ráirányítja a figyelmet arra, hogy nemcsak a gyakran emlegetett „presztízsajándékokkal” (hintaló, babaház) érdemes foglalkozni, hanem az olyan egyedi, személyes ajándékokkal is, amelyek többet árulnak el az adott család életének sajátosságairól. Szendrey Júlia gyermekeinek esetében ez a sajátosság az irodalom „családi használata,” vagyis az az igény, amely őket ilyen típusú ajándékozásra késztette.

 Publikációk, dolgozatok:

Gyimesi Emese, „Mama meséit kiadják” A nyilvános és a privát szféra összjátéka a Szendrey–Horvát család írásgyakorlatában, Sic Itur ad Astra, 2015, 117–136.

Gyimesi Emese, Urban Space Through Children’s Eyes: The Image of Pest-Buda in the 1860s=Identity, Nation, City: Perspectives From The TEMA Network, edited by Jaroslav Ira, Jan de Jong, Imre Tarafás. Atelier European Social Science and Historiography Department, Budapest, 2015, 251–265.

Gyimesi Emese, "Mama meséit kiadják" A nyilvános és a privát szféra összjátéka a Szendrey Júlia irodalmi pályájában. OTDK-dolgozat, Budapest, 2013. [Melléklet: Tarka Müvek 1-7. szám]

Három érdekesség Szendrey Júlia kéziratos versgyűjteményéről

47358967_1167336033443165_2936813575177502720_o.jpg

Amikor Szendrey Júlia 1868 szeptember elsején, halála előtt néhány nappal munkáinak kiadási jogáról rendelkezett, nem sejthette, hogy versei 2018-ban újdonságként lesznek jelen a kortárs költők művei között. Publikálási szándéka ellenére ugyanis kiadatlan maradt szépirodalmi munkásságának jelentős része. Amikor a kéziratait feltáró Mikes Lajos 1930-ban egy monumentális Szendrey Júlia-kötettel lepte meg az olvasókat, célja mindenekelőtt Júlia alakjának rehabilitálása volt. Ezért csak az életrajzi szempontból jelentősnek vélt kéziratokat, a különböző időpontban írott naplókat közölte betűhív kiadásban. A verskéziratok különböző közgyűjteményekbe kerültek, és hosszú időn keresztül nem keltették fel a kutatók érdeklődését. Ez összefügg azzal a jelenséggel, amely a 19. századi magyar „női irodalom” kutatásának egyik legfőbb paradoxonának tekinthető: miközben egyre divatosabb beszédtémává és egyre kedveltebb kutatási témává válik, a nők által írt szépirodalmi szövegek és egyéb források jelentős része mindmáig kiadatlan vagy csak korabeli folyóiratokban elérhető. Éppen ezért örömteli, hogy végre megjelentek Szendrey Júlia költeményei! Íme három érdekesség a kötet első felében szereplő versgyűjteményről:

1. Mikor születtek a versek?

Közkeletű tévedés, hogy Szendrey Júlia már Petőfi feleségeként írt verseket. Herczeg Ferenc róla szóló drámájában egy 1849-es jelenetben „vérszegény Petőfi-utánzatok”-nak titulálja költeményeit – amelyek akkor még nem is léteztek, hiszen Szendrey Júlia versei évekkel később keletkeztek. A versgyűjteményben szereplő költemények többsége 1856-ban született, az első vers datálása 1854-es. Szendrey Júlia tehát második házasságának ötödik évében kezdett verseket írni. Mivel a versgyűjtemény az 1867-es publikációkat már nem jelölte, minden bizonnyal ez előtt készítette el a letisztázott költeményeket egybegyűjtő füzetet. Ebből a szempontból is figyelemre méltó az a megjegyzés, amely a gyűjtemény 80. oldalának alján található a Kis Árpádom születésnapján című versre vonatkozóan Szendrey Júlia kézírásával: „Még 1856-ban elkezdtem, de csak most jutott kezembe, s most végeztem el.”
A költemény alá írt dátum a következő: Pest, marc. 8. 862.  Ez az adat azt mutatja, hogy a füzet összeállítása már ekkor, 1862-ben folyamatban volt. A gyűjtemény utolsó datált verse 1865-ből származik. A költemények jelentős része tehát az 1850-es évek második felében keletkezett, míg a letisztázott versszövegeket tartalmazó gyűjteményt az 1860-as években állította össze Szendrey Júlia.

2. Mennyi vers szerepel a gyűjteményben és mennyit publikált ebből Szendrey Júlia?

A gyűjteményben 49 költemény és 7 verstöredék szerepel, ebből 23 jelent meg Szendrey Júlia életében. Hol publikálta ezeket? A korabeli sajtóban igen nagy számban voltak forgalomban olyan speciális kiadványtípusok, különböző naptárak, évkönyvek, albumok, amelyek tipikusan nők számára készültek. Ilyen volt például a Gombostű naptár vagy a Magyar Nők Évkönyve.
Ezek a kiadványok általában kis alakú, pazar díszítésű könyvecskék voltak, amelyek elsősorban gyakorlatias céllal készültek: a gyermeknevelés témájától elkezdve a fürdés, a „hajnak kellő ápolása,” az öltözködés kérdésein át a receptekig és a havi kiadások, bevételek bejegyzésére szolgáló részig mindenféle – családanyák számára hasznosnak vélt – információ található bennük. Szendrey Júlia több verse publikálásához is ezt a kiadványtípust választotta.

gombostu.jpg

         Az 1867-es Gombostű Naptárat - amelyben Szendrey Júlia Nyugalomvágy című verse megjelent -
a Hajnalka álnéven publikáló költő- és szerkesztőnő, Rózsaági Antalné Bálintffy Etelka szerkesztette

mne.jpg

A Magyar Nők Évkönyvét Kánya Emília szerkesztette, aki azért vált ismertté, mert 1860-ban ő volt az első nő Magyarországon (és a Habsburg Birodalomban is), aki szerkesztőként lapot indított.

3. Miről árulkodik az íráskép?

Szendrey Júlia versgyűjteménye letisztázott, jól olvasható költeményeket tartalmaz, ugyanakkor javítások, kiegészítések, kommentárok is megfigyelhetőek benne. (Például A „virrasztók”-hoz című versnél utólagos csillagozással megjegyzi, hogy „6 arany díjt nyert a Nővilágban”.) A gyűjteményben található efféle megjegyzések, a költemények kronologikus sorrendje, a keletkezési dátumok s publikációk pontos jelölése arra utal, hogy Szendrey Júlia nemcsak önmaga számára készítette a gyűjteményt, hanem számolt a kézirat leendő olvasójával s akár a sajtó alá rendezés lehetőségével is. Annak ellenére is, hogy a kéziratban maradt művek publikálása nem történt meg. k_524_1_80_kicsi_1.tif       A Kis Árpádom születésnapján című vers kézirata a gyűjtemény 80. oldalán, a lap alján a keletkezésre                                                                                  vonatkozó megjegyzéssel 

 

 

"Gondolatim, érzeményim szárnyra keltenek..."

Megjelent Szendrey Júlia összes verse

Üdvözlök minden kedves látogatót a blogomon. Majdnem egy évtizede, egyetemi tanulmányaim kezdete óta kutatom Szendrey Júlia életét, írásait, korábban publikálatlan kéziratait – nemcsak irodalomtörténeti, hanem társadalomtörténeti, mikrotörténeti, várostörténeti és médiatörténeti szempontból is. A blogon kutatómunkám eredményeit szeretném megosztani az érdeklődőkkel. Publikációim, konferenciaelőadásaim eddig is elérték azokat, akiket mélyebben érdekel a téma, ám a hiteles információból soha nem elég. Különösen igaz ez Szendrey Júlia esetében, akiről a mai napig számos sztereotípia és tévhit kering a köztudatban. Ezt a blogot annak apropóján kezdtem el, hogy megjelentettem Szendrey Júlia összes versének kritikai igényű kiadását, amelyet több más forráskiadás, könyv fog követni. Remélem, hogy sok örömöt leltek majd a kutatás izgalmas részleteiben, Szendrey Júlia eddig ismeretlen arcának felfedezésében.

 

"Köszönök néked, mindent, istenem
A forró könyet, és a csóknak mérgét
A szenvedély, az unalom gyötrelmét,
Mindent, mi bennem tűz, erő."

Szendrey Júlia összes verse (sajtó alá rend., a kísérőtanulmányt, a jegyzeteket és az életrajzot írta Gyimesi Emese), Budapest, Kortárs Kiadó, 2018.

Szendrey Júliáról az elmúlt másfél évszázadban sokan, sokféle véleményt megfogalmaztak.   
A születésének 190., halálának 150. évfordulójára megjelenő kötet 141 versét tartalmazza, amelynek többsége máig publikálatlan volt. Így végre eljött az ideje annak, hogy mások interpretációi helyett az általa alkotott művek beszéljenek. 


Szendrey Júlia kéziratos versgyűjteményét 2010 nyarán fedeztem fel a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. A verses hagyaték filológiai szempontú bemutatása mellett egy rendszerező táblázatot is készítettem a költeményekről, valamint megjelentettem öt verset a 2000 című folyóiratban egy átfogó tanulmány kíséretében. Ezután kezdetét vette az az izgalmas kutatási folyamat, melynek során kibontakozott előttem Szendrey Júlia életének, írásainak, irodalmi karrierjének sokrétűsége. Nemcsak irodalomtörténeti, nőtörténeti szempontból, hanem számos más aspektusból is kiváló, a 19. századi városi kultúra sajátosságaira rávilágító forrásoknak bizonyultak ezen kéziratok. 

A most megjelent kötetben Szendrey Júlia versgyűjteményének tartalmát (49 vers és 7 verstöredék) az eredeti, kronologikus sorrendben közöltem, az ezen kívül fennmaradt, datálás nélküli 85 versszöveg sorrendjét azonban más szempontok határozták meg. 2017 őszén az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának felkérésére az ott található verskéziratokat a szövegkiadáshoz kötődően rendeztem a következő elvek szerint:

Elsőként a különálló alkotásnak tekinthető, hosszabb költemények szerepelnek (Fond VII/206/1–8.), majd a rövid, többnyire kétsoros, négysoros szövegek, amelyek szintén különálló versekként értelmezhetőek (Fond VII/206/9–14.) Ezt követően a több variánsban létező és/vagy töredékes versek (Fond VII/206/15–48.), amelyek között maradtak letisztázott, különálló alkotások is, hogy a különböző szövegváltozatok egymás mellett legyenek olvashatóak. Számos esetben megfigyelhető, hogy miként alakult a versek szövege az áthúzásokon keresztül, a kötet ezt a folyamatot is megmutatja.

szendrey_julia.jpg

                             A borító Szendrey Júlia Virágcsokor című festményének felhasználásával készült

Közkeletű vélekedés, hogy Szendrey Júliát csak az utóbbi évtizedben emlegetik költő- és írónőként, a korábbi időszakban kizárólag Petőfi feleségeként tartották számon. Kétségtelen, hogy a Petőfi-kultusz a kezdetektől alapvetően meghatározta és befolyásolta Szendrey Júlia megítélését, ugyanakkor az 1860-as években saját kortársai komoly elismeréssel írtak irodalmi munkásságáról. Ebben az időszakban jelent meg a magyar költőnők történetét összefoglalóan tárgyaló első két antológia. Farkas Albert 1862-es Nemzeti Hárfa című kötetének bevezetője a kortárs, élő költőnők közül Szendrey Júliát értékeli legtöbbre, amelynek oka „eszméinek kerekdedsége […] s azon meglepő, jótékony nyiltság, melylyel érzelmeit kijelenti […].” Zilahy Károly pedig ezt írja 1865-ös, a Hölgyek Lantja címet viselő antológiájának bevezetőjében: „[] szép műérzéke és egyéni vonásai külön helyet jelölnek ki számára társai között. Szendrey Júlia nyitja meg azon időszakot, midőn költőnőink általános irodalmi szinvonalra emelkednek.”

Szendrey Júlia életében huszonhárom verset publikált, ezek jelentős része a korban divatos, speciálisan nők számára készített kiadványban, albumban, évkönyvben, naptárban jelent meg. (A publikációk helyét felkutattam, így a most megjelent szövegkiadásban a versekhez készített jegyzetekben pontosan nyomon követhető.)
A kortársak tehát Szendrey Júlia verseinek csak egy töredékét ismerték, ahogyan a következő nemzedékek is, a költemények többsége kéziratban maradt, mint például a következő versek:

Gondolatim, érzeményim….


Gondolatim, érzeményim
Szárnyra keltenek,
Nyitva hagytam kalitkájok
S elröpültenek.

Ne szálljatok a világba
Ne hagyjatok el,
Nem vár ott barát ti rátok
Nem meleg kebel.

Nem leltek ott rokonszívre,
Hova szálljatok;
Részvétlenség hidegétől
Meg kell halnotok.

Örömimnek, bánatomnak
Édes gyermeki,
Szívem rejtett világának
Kis szülöttei.

Ugy jártok, mint a pillangó,
Mely a tűzbe száll,
S az égető lángok közt ott
Vár rá a halál.

A gúny éles hahotája
Fog köszönteni,
S minden illatos virágról
Elrezzenteni.

S addig szálltok ágról ágra,
Míg a tövisek
Szárnyatokból minden tollat
Ki nem tépdesnek.

S összezúzva, összetépve
Földre hullotok,
S a feledés nehéz lába
Átmegy rajtatok. –

Ne szálljatok a világba,
Ott csak bú talál;
Nálam élet, ott keserű
Szomorú halál!


(Pest, marc. 21. 1856.)

 

 

 

 A versek szövegét ezen korábbi munkáimban közöltem:

Gyimesi Emese, "Nem csupán szavakat, de eszméket irna le tollam..." Szendrey Júlia naplóinak és költeményeinek értelmezése, OTDK-dolgozat, Budapest, 2011. [Melléklet: Szendrey Júlia versgyűjteménye.]

Gyimesi Emese, Média- és társadalomtörténeti elemzések Szendrey Júlia pályája kapcsán. ELTE BTK, Irodalom- és kultúratudomány MA, diplomamunka, Budapest, 2014. [Melléklet: Szendrey Júlia verstöredékei az OSzK Kézirattárában]

Szendrey Júliáról, verseiről és a kötetről az OSzK Szendrey Júlia-kiállításának megnyitóján, valamint a Kossuth Rádió Irodalmi Újság című műsorában beszéltem részletesebben. (18.47:28 és 18.57:50 között.)

A most induló blog célja a Szendrey Júliával kapcsolatos kutatásaim módszereinek és a téma kontextusainak bemutatása, valamint annak a sok érdekességnek az elmesélése, amellyel a kutatómunka közben találkozom. 

                                                                                                                                                             Gyimesi Emese