Szendrey Júlia

"máj I sején jeges kávé meleg kávé s chocoládéztunk"

Tavaszünnep - gyermekszemmel

2020. május 01. - Gyimesi Emese

Május elseje a 19. század közepén még nem a munka ünnepeként, hanem tavaszünnepként élt az emberek fejében. Már a 18. század végén divat volt főúri körökben a nap megünneplése, különösen József nádornak a „palatinális erdőcskében”, azaz a Nádor-kertben 1795 és 1817 között rendezett május elsejei mulatságai váltak híressé. A reformkorban május elseje ünneplésének hagyományos helyszíne a budai hegyvidék, a Horváth-kert, a Császárfürdő, a Városmajor vagy a pesti Városliget volt. A tavaszünnepként, a „Természet menyegzőjeként” számontartott május elsejéhez az 1840-es években már a májusfa állításának divatja is hozzákapcsolódott.

carl_schwindt-ma_jus.jpegCarl Schwindt: Sommertheater. (A nyitott körszínház helyszíne a Beleznay-kert volt.) A Tizenkét hónap Pesten című képsorozat májusi darabja. (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

1865-ben Szendrey Júlia és Horvát Árpád legidősebb fia, a 14 éves Attila beszámolt féltestvérének, Petőfi Zoltánnak arról, hogy május elsejét a  Városligetben töltötték:

„Az eső nálunk is csak ritkán jön elő, máj I sején egy kis eső esett és leverte a portengert a városligetben, apával elmentünk oda sétálni, s jeges kávé meleg kávé s chocoládéztunk.”

Ahogyan húsvéthétfőn, úgy május elsején is az apával mentek sétálni a fiúk. A családi levelezés azt sejteti, hogy hétköznapokon Szendrey Júlia, ünnepnapokon pedig főként a történészként és egyetemi tanárként dolgozó, ideje jelentős részét egyébként a könyvtárban töltő apa vitte sétálni a gyermekeket. Az idézett leírás derült hangulata a korabeli sajtóban megjelent tudósításokkal összehasonlítva válik igazán érzékelhetővé. A Fővárosi Lapok így adott hírt 1865. május elsejéről:

 „Első májusunk tegnap oly komor és hideg volt, mint egy szürke novemberi nap. A folyton hulló hideg eső elmosta a reggeli kirándulásokat, a városligeti üdvözlő zenét, s az útcai cifra szalagos május-fákat, e hagyományos szokást; ezek most nem igen tarkáltak – mint máskor – a húsmérések és csárdák előtt. A délutáni reunióknak, a „bimbóház” zenei ünnepélyének, s a fák alatt levő mulató helyek zajos megnyitásának szintén végük lett. E szerint a tavasz e tulajdonképeni ünnepén ezúttal nem igen láttunk egyéb zöldet, mint az ázó esernyők haragos zöld szinét.”

 

alt_rudolf_va_rosliget.jpegRudolf von Alt: A Pávasziget a pesti Városligetben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Míg a sajtóban megjelent leírás arról tudósított, hogy az időjárás tönkretette május elseje megszokott örömeinek élvezhetőségét, Horvát Attila levélbeli reflexiója mégis azokra a tényezőkre hívta fel a figyelmet, amelyek kellemes érzéseket okozhattak: a városligeti séta mellett a jeges kávé és meleg kávé fogyasztását, valamint a csokoládézást emelte ki a napból. A levelek gyermeki nézőpontjából adódhat, hogy a városélmény leírásához szervesen hozzátartozik a finomságok fogyasztása, vagyis a látás, a vizuális ingerek mellett fontos szerep jut az ízlelésnek is, különösen a városi ízek (csokoládé, kávé, kakaó) megtapasztalásának. Noha a 19. század második felében a csokoládé fogyasztása már nem kizárólag az arisztokraták kiváltsága volt, mindenképp a jómódú rétegek és kifejezetten a városi elit szokásaihoz tartozott. Horvát Attila leírása arra is felhívja a figyelmet, hogy az ünnep megéléséhez szervesen hozzátartozott a hétköznapi tápláléktól eltérő, ritkaságnak számító finomságok fogyasztása is.

(A bejegyzés részlet a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című könyvből, amely megrendelhető itt vagy a szendreyjuliakutatas@gmail.com címen.)

 

"most van azon kor, midőn női lelkek s női kezek használhatnak hazánknak"

5 gondolat Szendrey Júliától - a hazaszeretet erejéről

Petőfi Sándor jóvoltából kortársai már 1848 márciusában, pár nappal a forradalmi nap eseményei után megtudhatták, hogy "bátor, lelkesítő, imádott kis felesége" fontos szerepet töltött be a változások elérésében, a küzdelemben és a forradalom előkészítésében is. A költő március 17-én írt arról Lapok Petőfi Sándor naplójából című írásában - ma blognak neveznénk, hiszen a napló a nyilvánosság számára készült - hogy milyen volt átélni március 15-ét, hogyan írta meg március 13-án a Nemzeti Dalt és hogyan készültek feleségével a forradalomra. A hazaszeretet mindkettejük számára fontos volt, mégis másként élték meg azt. Szendrey Júlia nemcsak 1848 márciusában, hanem a szabadságharc későbbi nehéz fázisaiban is kitartott férje mellett. 1849 tavaszán nőtársai számára írt egy harcias kiáltványt, amiben cselekvésre szólította fel őket, miközben hangvételét alapvetően meghatározta romantikus világképe és szenvedélyes hazaszeretete. Íme 5 gondolat a Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című írásából:

1.

Elég sokáig maradtunk érzéketlenek hazánk szenvedései iránt; elég sokáig mellőztük honleányi kötelességeinket, most már kétszeresen kell lerónunk tartozásunkat: bünhődnünk az elveszett múltért s méltókká tenni magunkat a jövőre. Nyujtsunk segédkezet lelkes honfiainknak, kik megvetve a halált, békével türve minden nélkülözéseket, őseinkhez méltólag: lelkükben véres boszuval szabadságunk ellenei iránt s kezükben öldöklő fegyverrel léptek ki a sikra, megszerezni honunknak a szabadságot, mi neki szükségesebb, mint nekünk a lég, hogy élhessünk, s a virágnak a napsugár, hogy virágozhassák.

 talpra_magyar_verse_rt.jpgSzendrey Júlia ajándéka Petőfi Sándornak a Nemzeti Dalért (Forrás: PIM)

2.

Mi lenne belőlünk, mi gyermekeinkből, ha hazánkat veszni hagynónk!? Mily irtóztató sorsunk lenne, ha mint idegen elveszett árva gyermekek bujdosnánk idegen országban! Vagy, ha rabszolgákként kellene fejünket ellenségeink — majdan kényuraink — előtt meghajtani, kik fejünkre és gyermekeink fejére tennék lábaikat, hogy porig alázzanak bennünket s arczulcsapnák azoknak maradékit, kiknek előbb apját, rokonait meggyilkolták. Hiszen hazánkban csak enmagunkat szeretjük, hazánk sorsa a mienk s mieinké!

nemzeti_mu_zeum_2_1.JPGMárcius 15-én a Nemzeti Múzeum kertjében tartott délutáni népgyűlésen Szendrey Júlia is részt vett 
(Forrás: Wikipedia)

3. 

S e nagy czél kivivására szükség van mindnyájunkra, mindazon áldozatokra, melyekre képesek vagyunk! S ezt nem szabad most egy pillanatig sem felednünk, lelkiismeretesen kell teljesítenünk a legcsekélyebb részletig, mert csak igy teremthetjük össze a megkívánt egészet. Ha valaha, úgy bizonynyal most van azon kor, midőn női lelkek s női kezek használhatnak hazánknak. S nem dicső eszme-e ez? használhatni hazánknak, a szép, a dicső Magyarországnak!

alt_rudolf_nemzeti_szi_nha_z.jpeg

A Nemzeti Színház, ahol március 15-e estéjén a Bánk bán-előadást tartották
(Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

4.

Ti sokan, kik már elvesztettétek mindenteket, kik nem birtok egyébbel szenvedésteknél, ti özvegyek és árvák, még ti is áldozhattok hazánknak: áldozzátok föl tétlen kétségbeesésteket, szüntessétek meg keserű könnyeiteket, szünjetek meg lelketrázó panaszaitokkal, nehogy visszarettentsetek másokat, kiknek majd nem leend erejük megvívni az áldozatot, mely tőlük is kívántatik, mert keserveitekben önön jövőjüket vélik látni. Ne tegyétek ily kárhozatossá elhunyt kedveseitek emlékezetét! Sőt szenteljétek meg emlékeiket az által, hogy szeressétek az ügyet, melyet ők mindenek felett szerettek, hogy szerezzetek ez ügynek, melyet ők éltükkel védelmeztek, minél több bajnokot.

1024px-euge_ne_delacroix_la_liberte_guidant_le_peuple.jpgA korszak egyik ikonikus festménye - Eugene Delacroix: A Szabadság vezeti a népet, 1830 (Forrás: Wikipedia) 

5.

Nemünk nem használ karjával, testi erejével hazájának, de annál többet használhat befolyása és lelkesitése által. Mi hathatunk kedvesünk, férjünk vagy gyermekeink által, ha őket buzdítjuk, ha kétszeres szerelemmel vagyunk övék, miután hazájuk iránti kötelességüket hiven teljesiték. 

 

 

Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában - Könyvbemutató

 "Majd öreg korodban te választást tehetsz
Attilával vagy velem bár merre mehetsz
A tengere mesze Háitiba Cubába
Vagy ha épen tetszik Kaliforniába"

(ifj. Horvát Árpád Szendrey Júliához)

A versíró az alábbi fotón látható legkisebb fiú, akit édesanyja átölel. 
Szeretettel várom az érdeklődőket a könyvbemutatón, ahol ezt a költeményt is hallhatjuk majd Koroknai Sándor színművész előadásában.

gyimesi_konyvbemutato.jpg

Szendrey Júlia alakját excentrikus feleségként és hűtlen özvegyként, Petőfi Zoltánét pedig tékozló fiúként őrizte meg a kulturális emlékezet. Gyimesi Emese kötete nem a fentebbi toposzok mentén, hanem gyermekek által írt, eddig jórészt publikálatlan források alapján közelít Szendrey Júlia családjának történetéhez. A gyermekkori levelek, versek, a játékként és ajándékként készült kéziratos újságok nemcsak azért értékesek, mert újrarajzolják a családtagok portréját, hanem azért is, mert lehetőséget adnak arra, hogy gyermekszemmel pillantsunk be a 19. század városi és vidéki kultúrájának sokszínű világába. Az 1860-as évek Pest-Budáját Szendrey Júlia második házasságából született fiaival együtt járhatjuk be, akik féltestvérüknek, Petőfi Zoltánnak mesélnek a dinamikusan fejlődő városról, ahol elindult a lóvasút, felépült az Akadémia palotája, “képes lapokkal” várt a Kávéforrás és csokoládéval a Városliget. Ritka ajándék, amikor mindezt nem felnőttek elbeszéléséből, hanem gyermekek látásmódján keresztül ismerhetjük meg.

Gyimesi Emesével Szécsi Noémi író, életmódkutató beszélget.

A könyvbemutatón elhangzanak Szendrey Júlia gyermekeinek levélrészletei, valamint korabeli dallamok Koroknai Sándor színművész és Csörsz Rumen István régizenész, irodalomtörténész előadásában.

A rendezvény moderátora Sallai Éva, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa. 

"Mióta te az alföldre mentél 2szer vóltunk szinházba"

Szendrey Júlia, a színházrajongó

Szendrey Júlia egyik kedvenc időtöltése a színházbajárás volt. Amikor 1848 februárjában arról levelezett egy szatmári barátnőjével, hogy milyen társasági életet él Pesten férjével, Petőfi Sándorral, így fogalmazott: "Ha szép idő van, ki sétálunk, egyszer kétszer egy hónapba színházba megyünk, ebből áll az egész." Dohány utcai lakásuk közvetlen közelében állt a Nemzeti Színház. Albérletüket a korszak egyik legjelentősebb színésze, Egressy Gábor választotta ki számukra, aki szintén csak pár lépésnyire lakott a Petőfi-házaspár lakhelyétől. 

alt_rudolf_nemzeti_szi_nha_z.jpeg

Alt Rudolf: A Nemzeti Színház Pesten. (Forrás: FSZEK, Budapest-képarchívum.)

Nem véletlen, hogy Szendrey Júlia később, az 1860-as években is lelkes színházrajongó maradt, és gyermekei is élénk figyelemmel kísérték a színházi bemutatókat. A kilencéves Árpád 1864-ben a Békés megyében élő Petőfi Zoltánt is tudósította a távozása óta szerzett színházi élményeiről:

Kedves Zoltán

Éltessen az Isten téged s kívánom hogy jó ispán váljék belőled. Mióta te az alföldre mentél 2szer vóltunk szinházba (t i szentIván éji álomba és a zsidoba.) minálunk már 3szor esett nagy hó és tán 2szer kis hó én is szintén tisztelem a Pista bácsit és a Toni nénit.

Árpád

Szigligeti Ede A zsidó című darabját 1866. szeptember 4-én láthatták a Nemzeti Színházban, az áprilisban bemutatott Szentivánéji álmot pedig augusztus 29-én. Az utóbbi ősbemutatója 1864. április 23-án volt a Nemzeti Színházban. A darabot Arany János fordításában, Szigligeti Ede rendezésében vitték színre Shakespeare születésének 300. évfordulója alkalmából. Oberont Egressy Gábor játszotta, aki levelezésében többször is említette az előadást, Színészeti Tanodájában pedig a növendékeknek a nyilvános színpadi vizsgájukra 1866-ban már a Szentivánéji álommal is készülniük kellett. 

 A korabeli lapok Mendelssohn zenéjének szépségét külön kiemelték a darabbal kapcsolatban: 

 Szendrey Júlia gyermekeinek korábban publikálatlan levelezése a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötetben olvasható, amelynek bemutatója március 4-én lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

További érdekességekkel várom az érdeklődőket egy szakértői sétavezetés során: március 15-én Szendrey Júlia nyomában sétálhatunk a 19. századi Pest-Budán.

191 éve született Szendrey Júlia

1829. január elsején a keszthelyi római katolikus plébániatemplomban megkeresztelték "Szendrei Ignatius" és "Gálovits Anna" első gyermekét, Szendrey Juliannát. Mivel a felekezeti anyakönyvek nem a születés, hanem a keresztelés dátumát rögzítették, a születés pontos dátuma nála ugyanúgy bizonytalan, ahogy Petőfi Sándornál és mindenki másnál, aki 1895 előtt (a polgári anyakönyvezés bevezetése előtt) született. Az a tény viszont biztosnak tekinthető, hogy családi körben mindig december 29-én ünnepelték a születésnapját. 

Milyen ajándékokkal lepték meg gyermekei az 1860-as évek egyik legfontosabb magyar költőnőjét

Köszöntőversek

Szendrey Júlia gyermekei rendszerint gyönyörű díszítésű papírlapokra írt versekkel készültek édesanyjuk születésnapjára. A családtagoknak szóló, különböző ünnepi alkalmakhoz kötődő köszöntőversek írása olyannyira elterjedt szokás volt a 19. századi művelt polgárcsaládok körében, hogy olyan kiadványok is megjelentek, amelyek célzottan ilyen típusú sablonszövegeket tartalmaztak annak érdekében, hogy megkönnyítsék az ünnepi versírás gyermeki kötelezettségét.
Horvát Attila, Árpád és Ilona köszöntőversei nem maradtak érintetlenül ettől a hagyománytól, a gyermeki tisztelet kifejezésének korabeli normáit alkalmazták, ugyanakkor saját kreativitásuk és fantáziájuk is megmutatkozik a költeményekben, amelyeket személyessé, egyénivé tettek az aktuális élethelyzetekre való utalások és a személyre szóló jókívánságok is.

versdi_sz_ve_gleges_2.jpgHorvát Ilona köszöntőverse édesanyjához

A 13 éves Attila 1864-ben így köszöntette a 36. életévét betöltő Szendrey Júliát:

Harminczhat esztendö ment el fejed fölött
Búval és örömmel
A tünö ifjuság itt hagy nem sokára
Ámde hagyjuk eztet
Minden kornak megvan maga mulatsága
Öröme és Búja!
Majd öregkorodban az Ilonka férjnél
Tengeren az Árpád de oldaladnál én
Ugy viselek gondot az én mamuskámra
Mint szokták mondani szemem világára
Minden kivánságod be fog teljesedni.
Teneked nem kell majd mást tenni csak kérni.
Majdan unokáid körül fognak venni
És hogy mesélj nekik szépen fognak kérni

A gyerekek saját családtagjaikat is hangsúlyosan beleírták a költemények szövegébe. Emiatt a versek önképükről és az egymásról kialakított képükről is sokat elárulnak, elsősorban a jövőre vonatkozó jókívánságokon és terveken keresztül. 

Játék folyóirat

A korabeli sajtót és irodalmi életet jól ismerő kisfiúk a versek mellett más meglepetést is tartogattak édesanyjuk számára. 1865 decemberében álnevet választottak maguknak és Tarka Művek címen folyóiratot szerkesztettek  Szendrey Júlia születésnapjára. Ebben egyrészt az újságok rovatait, másrészt az édesanyjuk által kedvelt irodalmi műfajokat, stílusokat utánozták, és természetesen ilyen születésnapi köszöntéseket is elrejtettek benne:

Köszöntő

1865 decz. 29én

Oly boldog légy kivánom
jó anyám,
Mint én leszek, midőn te
boldog lész!

Brown Tom

A Brown Tom álnév az ekkor 14 éves Horvát Attilát takarta.

fond-vii-0141-0010.jpg

A gyermekek köszöntőversei és a Tarka Művek lapszámai a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötetben olvashatóak.

Milyen karácsonyi ajándékokat kaptak Szendrey Júlia gyermekei?

Ha a 19. századi karácsonyi ajándékokra, gyermekjátékokra gondolunk, jó eséllyel hintalovakkal pózoló kisfiúk és babaházaknak örülő kislányok jutnak az eszünkbe. A századfordulón készült karácsonyi fényképek ugyanis ezt az imázst erősítik, alapvetően meghatározva a témáról kialakított képzeteinket. Ehhez képest jóval kevesebb információval rendelkezünk a korábbi évtizedek játékkultúrájáról, pedig az 1860-as évek fontos fordulópontot jelentett a gyermekeket kiemelt célcsoportként kezelő fogyasztói kultúra szempontjából. Ekkoriban jelentek meg Pest-Budán tömegesen a gyermekeknek szánt játéktárgyak. Szendrey Júlia gyermekeinek nemrégiben megjelent levelezésén keresztül ebbe a világba tekinthetünk bele.

Milyen szerepet kapott Szendrey Júlia családjában az ajándékozás? Milyen ajándékokkal lephették meg a szülők az állandóan kíváncsi, tudásra és élményekre szomjas csemetéiket? Milyen gyermeknevelési elvekről árulkodnak ezek az ajándékok? Ezekre a kérdésekre azért kapható válasz, mert Petőfi Zoltán az 1860-as évek közepén nem Pest-Budán, hanem Békés megyében tarózkodott: előbb nagybátyjánál és gyámjánál, Petőfi Istvánnál, aki a Geiszt Gáspár által bérelt csákópusztai Batthyány-birtok jószágigazgatója volt, később pedig a szarvasi gimnáziumban. Így rendszeresen levelezett Pesten maradt féltestvéreivel, gyakran megkérdezte tőlük, hogy milyen ajándékokat kaptak karácsonyra, születésnapra, névnapra, és saját életéről is színes beszámolókat küldött. Horvát Attila és Árpád nem fukarkodott a válasszal: gyakran tételesen is felsorolták, hogy melyik családtagtól milyen ajándékokat kaptak. A gyermekek karácsonyi ajándékai között 1863-ban nyalánkságok („Génuai cukros gyümölcsök”) és szórakoztató játékok („Két arasz kerületű gumi labda”, „Porcellán alakok” és négyféle játék eljátszására alkalmas táblás játékok) is szerepeltek. A nyolcéves Árpád a következő év februárjában részletesen, tételesen leírta Zoltánnak, hogy milyen ajándékokat kapott karácsonyra. A listán a könyvek hangsúlyos szerepe külön kiemelendő: „Andersen meséi”, a „Dalkönyv” és a „Csizmás kandur” is az ajándékok között szerepelt. Az Andersen-meséket feltehetően Szendrey Júliától kapta, aki Magyarországon elsőként jelentette meg kötetben a dán szerző műveiből német közvetítéssel készített műfordításait. Az 1858-ban megjelent, jelentős visszhangot kiváltó könyvét gyermekeinek ajánlotta.  

csizma_s_kandu_r.jpgCsizmás kandúr-illusztrációk a 19. századból - Tulajdonos/ jogkezelő: Deutsches Märchen- und Wesersagenmuseum / Hanna Dose

Az imént említett táblajátékot így jellemezte a kis Árpád:

A karácsonyi ajándékaim kivánatod szerint nagyon szépek voltak. ugymint 1, olyan játék melyen 4 játékot lehet eljátszani 1. Dáma 2. Malom 3. Sakk 4. Land puf vagy ostábla.

A korabeli "mulattató társas-játékok" között reklámozták a Lange Puff játéktáblát, amely egyszersmind sakk, malom, ostábla és dáma játéktábla is volt. A játékhoz egy két részből álló „puff-táblára” volt szükség, melynek minden oldalán 6-6 mező volt egymással szemközt. 

lange_puff.jpeg

Attila egy évvel később, 1864 karácsonyára vonatkozóan szintén említette, hogy Andersent kapott a „mamától”, de más családtag is ajándékozott neki könyvet: nagynénjétől, Szendrey Máriától az Ezeregyéjszaka meséit kapta meg. Ugyanezen a karácsonyon az ajándékai között szerepeltek a Friebeisz István által szerkesztett, A magyar nép könyvtára kötetei is. Emellett a katonai játékokat kedvelő fiú egy régi vágya is beteljesült, miután „kapsztlis pisztolyt” is kapott. Az utóbbi az ajándékok iránt érdeklődő Zoltán válaszlevelének fő humorforrásává vált:  „Itt az EXAMEN e nagy dolog a diák életben; kivánom hogy a legjobban süljön el, hogy utána pisztolyodat örömmel sütögessed.”; „Majd Bengáliai tűzzel pisztoly ropogással s vilanyos papirral, s különösen mit legjobban óhajtok, tárt karokkal fogadjatok, ha Pestre menendek.”

De mi lehetett az a "vilanyos papír"? Szendrey Júlia gyermekeinek levelezése játéktörténeti szempontból is izgalmas forrás, az utóbbi idézet kiváló példa arra, hogy a fiúk ajándékai nem merültek ki a könyvekben és katonai játékokban, hanem számos pirotechnikai jellegű, látványos ajándékot is kaptak. Ezeket a mai szemmel veszélyesnek – és a 19. századdal kapcsolatban gyakran emlegetett klasszikus ajándékokhoz (hintaló, katonafigurák, babaház) képest különlegesnek – tűnő játékokat korabeli árjegyzékek és reklámhirdetések segítségével sikerült beazonosítanom. A magyar játékkereskedelemben központi szerepet betöltő nürnbergiáru-kereskedők közé tartozó Kertész Tódor árjegyzékeiben – amelyek az üzlet teljes kínálatát tartalmazták – ugyanis szerepeltek „ártalmatlan szobai tűzijátékok.” Ezek jól hangzó fantázianeveket is kaptak, például „Mephisto tündöklő papirosa,” amelyből egy csomag 40 krajcár volt vagy a „szivarka-papir alakjában” árult „Pyro papiros”, amelynek „könyvecskéje” 20 krajcár volt.

 A levelek tanúsága szerint a Szendrey-Horvát családban a szórakoztató és nevelő ajándékok egyensúlyban voltak, sőt sok esetben egyesült is a két funkció. A felvázolt játékok alapján könnyen el lehet képzelni, hogy a családtagok hogyan töltötték a karácsonyi ünnepeket, de a levelezés egy-két megjegyzése ehhez is ad további támpontot. Zoltán 1864-ben – az első olyan karácsony alkalmával, amelyet a szülői háztól távol töltött – ezt írta az otthoniaknak: „midön mulattok, kártyáztok, jussak eszedbe, ki bár távol vagyok tőletek, azért rátok fog gondolni karácsony estéjén.” Attila válasza megerősítette az elképzelt jelenetet: „Mi karácsony estéjén Ovary bácsival kártyáztunk.” Ez a két megjegyzés arra is felhívja a figyelmet, hogy a korszakban a karácsony még nem feltétlenül szűk családi körben töltött ünnepnek számított, ahogyan két évtizeddel korábban, Szendrey Júlia leánykorában is természetes volt, hogy a szülőktől távol tanuló gyermek nem otthon tölti a karácsonyt.

Ha kíváncsi vagy, hogy maguk a gyermekek milyen karácsonyi ajándékkal kedveskedtek Szendrey Júliának, olvasd el tavalyi karácsonyi posztomat. 

További érdekességek karácsonyra és más ünnepi alkalmakra adott ajándékokról, játékokról a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című könyvben olvashatóak.

 

"csak két szót írok: apa vagyok" 171 éve született Petőfi Zoltán

1848. december 15-én egy 25 éves büszke apa tudósította fia megszületéséről 31 éves barátját: "csak két szót írok: apa vagyok, a többit olvasd a fehérpapirosról; szintúgy leolvashatod, mintha ráirnám. Ma délben született fiam, kit holnap vagy holnapután fognak megkeresztelni. Keresztapja és keresztanyja bizonyos Arany János és Arany Jánosné lesz. A fiú neve Zoltán." A levél Debrecenből Nagyszalontára ment - Petőfi Sándor írta Arany Jánosnak.

Később Zoltán születésének körülményeit is részletesen feljegyezte:

December 14-én este Tacitusról beszélgettem feleségemmel, midőn hirtelen rosszul lett. Egész másnap délig a legirtózatosabb kínokat szenvedte, miknek visszagondolása most is megrázkódtatja lelkemet; már eszem ágában sem volt, hogy a szülést túl fogja élni szegényke, mert különben is oly kicsiny, vékony és gyönge, vagy legalább ennek látszik, hogy a szellő is könnyen elbánhatnék vele. Fiam is oly gyönge, oly hideg, oly kicsiny, mondhatnám, oly alaktalan volt, hogy az első pillanatban halva születettnek véltem. Harmadnapos korában megbetegedett s a betegség még inkább elcsigázta; de nemsokára fölgyógyult, s azután folyvást szemlátomást gyarapodott.

Zoltán alig több, mint 7 hónapos volt, amikor édesapját elveszítette, és alig több, mint másfél éves, amikor mostohaapát kapott Horvát Árpád történész személyében. Hivatalos gyámja mégis nagybátyja, Petőfi István lett. Szendrey Júlia ugyanis őt választotta 1858-ban, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Petőfi Sándor összes költeményeinek ítélte 1000 forintos akadémiai nagydíját, amely Zoltán öröksége volt. 

peto_fi_zolta_n_1.jpeg

Petőfi Zoltán alakja tékozló fiúként rögzült a köztudatban. Noha szépírókat is megihletett hányattatott élettörténete, iskolai kudarcainak rögzítése és az őt nevelő családtagok felelősségének firtatása mellett háttérbe szorultak saját írásai. 

Féltestvéreinek írt levelei sajtó alá rendezése során azt éreztem, hogy írásainak humora által egy eddig ismeretlen arcát fedezhetem fel - egy olyan kamaszfiú vonásait, akinek szikrázó intelligenciája és játékos kedvessége újrarajzolja a korábban ismert Petőfi Zoltán-imázst. 

Íme három érdekes levélrészlet születésének 171. évfordulójára: 

1. Hogyan ünnnepelte Petőfi Zoltán a 16. születésnapját?

„A születés napomon Pista bácsinál volt nagy disznótor, hol hivatalos voltak 8 úr s a Geist család itt lévő tagjai, összesen 14en voltunk a vacsoránál, ezután 3ig reggel kártyáztak az urak. – én csak 1ig voltam fenn. –

Vacsora után az egészségemért egy kis tokait ittunk; mint szerettem volna ha ez estén édes testvéreim veletek mulathattam volna.”

2. Petőfi Zoltán legkisebb féltestvéréről, Horvát Ilonáról:

Mi drága élvezet lesz midőn a kedves kis Ilonát szokojhatom s öjejhetem; igazán öröm könyeket hullatnék ha Marika természetem volna, midőn a kedves babának megemlékezését látom leveleitekből.

Ez a levélrészlet Ilona beszélni tanulásának jellegzetességeit mutatja, akit fiútestvérei szeretettel becézgettek - gyakran kedves babának, angyalnak és Ijonkának nevezték. Marika Szendrey Mária, Szendrey Júlia húga volt, aki nagyon szerette lánytestvére gyermekeit. 

3.  Petőfi Zoltán Árpád öccséhez: 

Valóban igen örvendve hallottam hogy már elvégezted az 1ső osztályt, s hogy a vizsgát szerencsésen letetted. Hallom hogy már az angolt is tanulmányozzátok, bizony megvallom hogy restelleném ha több nyelvet értenétek, mint én, s igyekezek is hogy magam is értsek annyit angolul hogy nektek, majd ha haza megyek, e nyelven kivánjak jó napot és jó estét. Azután valljon ki beszél már jobban Black Dick uram vagy sir Brown Tom? Nagyon szeretném ha irandó leveledben pár angol szó is lenne; attól ne félj hogy meg nem értem.

Black Dick Árpád, Brown Tom pedig Attila álneve volt, miközben játékos folyóiratot szerkesztettek édesanyjuk számára. Árpád teljesítette Zoltán kérését, válaszként egy teljes angol levelet küldött számára. 

A levelek számos más családi irat kíséretében a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötetben olvashatóak. 

 debrecen_batthyany_u_gkq_tbdr_1167581617.jpgItt született Petőfi Zoltán Debrecenben. Ahogyan édesapja feljegyezte: "a Harmincad utcában, Ormós szabó házában, az utcára nyiló kapu melletti szobában." (A kép forrása: www.nagykar.hu) 

Iberrok és Mantil - Hogyan öltözködött Szendrey Júlia?

5 "must have" téli ruhadarab Szendrey Júlia gardróbjából

Szendrey Júlia nemrég megjelent gyermekkori leveleiből megtudhatjuk, milyen ruhákat viselt Tänzer Lilla pesti leánynevelő intézetében. Íme 5 "must have" téli ruhadarab Szendrey Júlia gardróbjából:

12_szendrey_ju_lia_kendo_je.jpgSzendrey Júlia vállkendője (Magyar Nemzeti Múzeum)

1. Iberrok

"A’ veres selyem iberrok, mivel már igen rövid volt, meg van alól blűssel tódva, és már most egészen jó." - tudósította édesanyját az alig 12 éves Szendrey Júlia 1840-ben. A női felsőkabátot nevezték így. A pesti intézetbe kerülő kislány hamar kinőtte az otthonról hozott ruháit, ezért nevelőnője gondosan megigazíttatta az öltözékeket. 

2. Vattirozott Mantil

"A’ fekete selyem ruhából, mert már eztet se lehetett igy hordani, egy nagy keszkenő helyett egy jó vattirozott Mantilt kaptam, és igy már meleg kendőre nincs szükségem." A kislány tehát bélelt kabátot kapott a pesti hideg ellen a fekete selyemruha "újrahasznosításának" segítségével. 

3. Téli kalap

A "vattirozott mantil" mellett természetesen ehhez illő kiegészítőkre, kalapokra is szükség volt: "Kedves Szüléim engedelméből egy téli kalapot is csináltat kedves Nevelőném."

regelopestidivatlap_1843_2_pestidivatlap_pages731-731_page-0001.jpgA Regélő Pesti Divatlap divatmelléklete 1843 decemberében

4. Tibetkleid

Szendrey Júlia 1841  decemberében - amikor már másfél éve a pesti Tänzer-intézet növendéke volt - németül írt levelet szüleinek: "Obwohl ich noch auf mein letztes Schreiben keine Antwort erhielt, so dachten wir uns, daß Sie nichts dagegen haben werden, und ich habe ein sehr schönes Tibetkleid bekommen, wofür ich Ihnen schon in voraus tausendmahl die Hände küsse." ("Habár még nem kaptam választ legutóbbi levelemre, úgy gondoltuk, nem lesz ellenvetésük, és kaptam egy nagyon szép tibeti ruhát, amiért már előre is ezerszer csókolom a kezeiket.") A német nyelv használata nem véletlen, hiszen az egyik legfontosabb tantárgy volt a leánynevelőben, ahol a levélírás gyermeki kötelességét összeköthették a nyelvgyakorlással. A tibeti ruha feltehetően egy nagyon drága gyapjúfajtából, kasmírból készült. A korszakban ebből főként a kendő volt divatos.

+1. Kismamaruha

Szendrey Júlia 1847 decemberében szülte meg első gyermekét, Petőfi Zoltánt. A fentebbi ruhadarabokkal ellentétben fennmaradt és a Petőfi Irodalmi Múzeumban ma is megtekinthető az a kismamaruha, amelyet terhessége alatt viselt. Sajnos az 1960-as években átalakították, átszabták, mert illetlennek tartották, hogy a nagy költő felesége állapotosan "jelenjen meg" a látogatók előtt. 

35_szendrey_ju_lia_ruha_ja.jpg

petofi_kiall.jpg Szendrey Júlia átszabott "kismamaruhája" a PIM állandó Petőfi-kiállításán

Szendrey Júlia gyermekkori leveleiről, ruháiról és egyéb érdekességekről bővebben:

Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában (Magyar Családtörténetek: Források), Budapest, 2019. 

Ismeretlen levelek a gyermek Szendrey Júlia tollából

1840 júliusában, egy esős nyári napon új növendék érkezett Tänzer Lilla pesti intézetébe, amely a korszak egyik legjelentősebb leánynevelőjének számított. Az új tanuló alig 12 éves leányka volt. A családi otthontól való elszakadás élménye nem jelentett egészen új élményt számára, hiszen korábban már két évet eltöltött Festetics Vincéné Wenckheim Franciska mezőberényi intézetében. A leányát gondosan neveltető édesapa a Festeticsek, majd később a Károlyiak hatalmas birtokainak jószágigazgatója, Szendrey Ignác volt.

Szendrey Júlia első pesti éveiről mindezidáig nagyon keveset lehetett tudni, holott fontos, hogy nem Petőfi feleségeként került először a városba, hanem gyermekként. Ennek oka, hogy azok a levelek, amelyeket Szendrey Júlia a Tänzer-intézetből küldött haza szüleinek és testvéreinek ismeretlenek, publikálatlanok maradtak. A nemrég megjelent Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötetben olvashatóak először.

Az első levél, amelyet a szülők, Szendrey Ignác és Gálovits Anna a Pesten maradt kislánytól kaptak 1840. július 6-án keletkezett:

Mikor kedves Szüleimtől elváltam, egynéhány napig szomorú voltam, de már most majd egészen megszoktam. Nagyon kiváncsi vagyok megtudni mind szerencsés hazameneteleket mind hogyléteket kedves testvéreimmel együtt. Nagyon nyughatatlan vagyok, gondolván, hogy a nagy eső a’ melly akkor estve esett, midőn innen elindultak, kedves Szüleimet még az utban érte, és valami bajok esett-é, azért is, kérem kedves Atyámat hogy mennél hamarább tudósitson felőle.

Ugyanebben a levélben a nagymamájának is üzent:

Gyermeki szeretettel emlékezek Nagymamára és igyekezni fogok, hogy szeretetét háladatosággal viszonozzam és hogy meg lehessen velem elégedve Édes Nagymama is.

A fennmaradt levelek értékes életmódtörténeti és nőtörténeti források, amelyek a szülő-gyermek viszonyra és a korabeli normákra vonatkozóan is árulkodóak. Szendrey Júlia rendszeresen biztosította szüleit engedelmességéről, szorgalmáról, és több esetben nem is magyarul, hanem németül írta meg leveleit. Ez arra utal, hogy az intézetben a nyelvgyakorlást összekötötték a levélírás gyermeki kötelességével:

Ich bin Gottlob jetzt immer recht gesund; und wir nehmen jetzt seit ein paar Monathe jeden zweiten Tag Tanzstund, welche Täge wir immer mit großer Freude erwarten.

(Hála Istennek mostanában elég egészséges vagyok, és néhány hónapja mostanában kétnaponta táncórákat veszünk, amit mindig nagy örömmel várunk.)

Az utóbbi sorokból és más levelekből arra is lehet következtetni, hogy milyen órákon vettek részt a Tänzer-intézetben tanuló lányok. Szendrey Júlia nemcsak a táncórákat kedvelte kiemelten, hanem a „klavirórákat”, azaz a zongoraleckéket is. Emellett számolni, írni, rajzolni, festeni is megtanították a lányokat.

1_szendrey_ju_lia_festme_nye_bori_to_1.jpgSzendrey Júlia Virágcsokor című festménye a Tänzer-intézet hatását mutatja

Mindez nem kizárólag Szendrey Júliára vonatkozóan fontos, hanem azért is, mert a Tänzer Lilla leánynevelőjéről kevés információ élt eddig a köztudatban. Annak ellenére is, hogy a korszak számos jelentős alakja választotta ezt az intézetet gyermekének. Az 1830-as években itt tanult például Kölcsey Ferenc keresztleánya, Kölcsey Antónia, de Wesselényi Miklós is itt neveltette két gyámleányát, Wersényi Rozáliát és Katalint.

800px-wessele_nyi_miklo_s_baraba_s.jpgWesselényi Miklós is Tänzer Lillánál neveltette gyámleányait, akik Szendrey Júliát is ismerhették

Az intézetben tanult Csapó Mária, a Petőfi-életrajzokból ismert Csapó Etelke nővére is, aki később Vachott Sándor felesége és az első női szerkesztők egyike lett. Visszaemlékezése szerint Szendrey Júlia „a legkiválóbb tanulók közé tartozék, – de ő a legkitűnőbb óhajtott volna lenni”, aki „dolgozatait a világ minden kincséért sem mutatta volna meg előre egyik tanulótársnőjének sem, nehogy talán valamelyik átvegyen tőle valamit [...]”

csapo_ma_ria.jpegVachott Sándorné Csapó Mária

Szendrey Júlia az intézetben ismerte meg legjobb barátnőjét, Flekl Máriát is, aki csak a későbbi években magyarosította Téreyre a keresztnevét. Máriának köszönhető az, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelme eljutott a házasságig, ugyanis 1847 tavaszán ő adta Petőfi tudtára azt, hogy barátnője szerelmes belé:

Igen, Petőfi, Ön boldog véghetetlenül, mert Júliának első szerelmét Ön birja. -

Egy hosszú telet azon édes reményben töltött, hogy tavasszal Önt meglátja, s elvesztve ezen reményt, igen sokat szenved. Hozza helyre Ön, amit elmaradásával vétett, jőjjön mentől elébb le, Ön boldog lesz, mert jelenléte boldogitani fogja Júliát. 

A nemrég megjelent Szendrey Júlia-levelek – amelyeket 12 és 14 éves kora között írt – alapvetően hozzájárulnak ahhoz, hogy többet tudjunk gyermekkoráról, a leánynevelő intézetekről és a korabeli gyermek-szülő kapcsolatokról.

A leveleket is tartalmazó, Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötet elérhető a Libri, Bookline, Líra-hálózat üzleteiben, valamint a következő helyeken:

Budapest – Magyar Nemzeti Múzeum ajándékboltja

Budapest – Petőfi Irodalmi Múzeum ajándékboltja

Kiskőrös – Petőfi Emlékmúzeum és Szülőház

Keszthely – Festetics-kastély ajándékboltja

Balatonfüred – Vaszary Galéria ajándékboltja

Megjelent Szendrey Júlia gyermekeinek eddig publikálatlan levelezése számos más családi dokumentum kíséretében

Szendrey Júlia alakját excentrikus feleségként és hűtlen özvegyként, Petőfi Zoltánét pedig tékozló fiúként őrizte meg a kulturális emlékezet. A frissen megjelent kötet nem a fentebbi toposzok mentén, hanem gyermekek által írt, eddig jórészt publikálatlan források alapján közelít Szendrey Júlia családjának történetéhez. A gyermekkori levelek, versek, a játékként és ajándékként készült kéziratos újságok nemcsak azért értékesek, mert újrarajzolják a családtagok portréját, hanem azért is, mert lehetőséget adnak arra, hogy gyermekszemmel pillantsunk be a 19. század városi és vidéki kultúrájának sokszínű világába. Az 1860-as évek Pest-Budáját Szendrey Júlia második házasságából született fiaival együtt járhatjuk be, akik féltestvérüknek, Petőfi Zoltánnak mesélnek a dinamikusan fejlődő városról, ahol elindult a lóvasút, felépült az Akadémia palotája, “képes lapokkal” várt a Kávéforrás és csokoládéval a Városliget. Ritka ajándék, amikor mindezt nem felnőttek elbeszéléséből, hanem gyermekek látásmódján keresztül ismerhetjük meg.

gyimesie_gyermekszemmel_bori_to.jpg

Korábban több cikket írtam már arról, hogy milyen volt az 1860-as évek Pest-Budája gyerekszemmel, hogy miként került Petőfi Zoltán Szarvasra és hogyan látta a békési települést, hogy miként ünnepelte a Szendrey-Horvát család a húsvétot. Ezekhez a kérdésekhez Szendrey Júlia gyermekeinek most először megjelenő levelezése jelentette a fő forrásanyagot. A kötet elsődleges céljai közé tartozik, hogy a gyermekek által írt források közlésén keresztül felhívja a figyelmet a gyermeki látásmód kutatásának jelentőségére. Így kerülhettek ugyanazon könyv lapjaira Szendrey Júlia gyermekkori levelei, mint saját kisfiainak írásai.

Íme egy áttekintés arról, hogy milyen források olvashatóak a kötetben:

  • Szendrey Júlia korábban kiadatlan gyermekkori levelei, amelyeket Tänzer Lilla pesti nevelőintézetéből küldött haza szüleinek, nagymamájának és testvéreinek
  • Az alig 17 esztendős Szendrey Júlia 1845-ös levele barátnőjéhez, Tomasekné Lauka Terézhez, akinek testvérei közé tartozott a korszak elismert szerzője, Lauka Gusztáv, valamint Lauka Janka, Kaffka Margit nagymamája is. Ezt követi egy 1848-as Szendrey Júlia-levél, amelynek szintén Lauka Teréz a címzettje.
  • Szendrey Júlia gyermekeinek eddig publikálatlan levelezése: Petőfi Zoltán a kötetben közölt testvéri levelezés keletkezésének időszakában (1861–1868) 13–20 éves, Horvát Attila 10–17 éves, a legkisebbik fiú, Árpád 6–13 éves, Ilona pedig 2–9 éves volt.
  • Szendrey Júlia gyermekeinek családi használatra készült, játékos folyóirata, a Tarka Művek: a kéziratos lap első száma karácsonyi, a második születésnapi ajándék volt az édesanya számára
  • Szendrey Júlia gyermekeinek versei: a fennmaradt költemények jelentős része a családi ünnepek, születésnapok, névnapok alkalmából készült, díszes papírra írt köszöntővers, de a magyar történelem híres alakjairól (pl. IV. Béláról, Apafi Mihályról) is több költemény született

 

A kötet első bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Szendrey Júlia-kiállításhoz kapcsolódó kerekasztal-beszélgetéssel egybekötve, 2019. november 11-én volt. Az eseményen készült képek megtekinthetőek a kötet megjelenését támogató Lendület Családtörténeti Kutatócsoport oldalán. 

A kötet elérhető a Libri, Bookline, Líra-hálózat üzleteiben, valamint a következő helyeken:

Budapest - Magyar Nemzeti Múzeum ajándékboltja

Budapest – Petőfi Irodalmi Múzeum ajándékboltja

Kiskőrös – Petőfi Emlékmúzeum és Szülőház

Keszthely – Festetics-kastély ajándékboltja

Balatonfüred – Vaszary Galéria ajándékboltja