2021. máj 09.

"Három rózsabimbó az én boldogságom" - Szendrey Júlia az anyaságról

írta: Gyimesi Emese
"Három rózsabimbó az én boldogságom" - Szendrey Júlia az anyaságról

Noha Magyarországon május első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját, a világ legtöbb országában (például az ünnep modernkori "születésének" helyszínén, Amerikában is) május második vasárnapjára esik. Kezdetben Bostonban, elsősorban háborúellenes mozgalomként szervezték meg az "anyák napját". Julia Ward Howe 1870-ben közreadott Anyák napi kiáltványa arra szólította fel a nőket, hogy a béke előmozdítása érdekében vállaljanak aktív politikai szerepet. 1907-től Anna M. Jarvis küzdött azért, hogy az anyák napját - amelyet elhunyt édesanyja emlékére május második vasárnapjára tűzött ki - nyilvánítsák hivatalos nemzeti ünneppé. Ez 1914-ben meg is történt Woodrow Wilson jóváhagyásával. Magyarországon 1925-ben, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva tartották meg az első anyák napi ünnepséget, amelyet a Vöröskereszt egyik aktivistája, dr. Petri Pálné kezdeményezett.

Szendrey Júlia életében tehát még nem ünnepelték hazánkban az anyák napját, a gyermekeitől azonban így is sok köszöntőverset kapott. Erről is beszélgettünk múlt héten, a vízivárosi Glücklich Vilma lépcsőn a Budavári Önkormányzat munkatársai által készített interjúban, amelynek során Petőfi Zoltán egyik köszöntőversét is felolvastam:

Szendrey Júlia számára alkotóként is kiemelten fontos inspiráló erőt jelentett az anyaság. Amikor 1857-ben először lépett a nyilvánosság elé költőként, ekkor már készen álló költeményei közül is egy olyan verset publikált elsőként, amely három fiúgyermekéhez szólt: Petőfi Zoltánhoz, Horvát Attilához és Árpádhoz. Íme a videóban is említett Három rózsabimbó, amelyet Vahot Imre a Napkelet című lapban adott ki: 

Szendrey Júlia: Három rózsabimbó

Három rózsabimbó az én boldogságom,
Három rózsabimbó életem, világom!
El van osztva köztük háromfelé lelkem,
És mégis mindegyik birja azt egészen.
Nem tudom kivűlök terem-e több virág,
A mit látni öröm, illetni boldogság?
Szemem nem is keres, nem is látna meg mást:
Hisz bennök találtam feledést, kárpótlást!
Szivemből fakadtak, szivem a gyökerök:
Együtt hervadnék el, együtt halnék velök!
Hadd boruljak rájok, – merengjek el rajtok,
S eltelve örömmel, hadd beszéljek rólok:

Először te rólad,
Szerelmem virága,
Kihalt boldogságom
Egyetlen zöld ága.

Az eltépett multnak
Élő bizonysága,
A lehullott csillag
Fenmaradt sugára! –

Még csak alig feslik
A pirosló kehely,
És illatja már is
Törzsét árulja el;

Büszkén emeli föl
Magasra kis fejét,
A midőn kiejti
Ragyogó, szép nevét.

A napnak sugári
Nem vakitják szemét,
Midőn a magasba
Küldi tekintetét.

Leroskadt, letiport
Lelkem ő rá hajlik,
Ha a vihar benne
Türhetlenül zajlik.

Ártatlan kebelén
Kipihenem magam...
Jer ide, jer ide,
Legnagyobbik fiam!

--

Csak alig mer ajkam
Csókot lehelni rád,
Alig mer illetni,
Te kis fehér virág! –

Sokszor, ha elnézem,
Milyen gyönge, halvány,
Azt hiszem, nem élő:
Csak ábrándkép talán.

Fehér rózsabimbóm,
Borulj a szivemre,
Hadd dobogjon áldást
Szőke kis fejedre!

Hallod-e mit beszél?
érzed-e mint szeret?
Kincsének, gyöngyének
Mint nevez tégedet?

Érzed-e mint áll meg
Egyszerre verése,
Ha arcod találja
Szellő lebbenése? ...

És mégis ki hinné,
E gyönge kis testben
Mily óriás lakik,
Szívben, szeretetben!

Eltörpül mellette
Minden más szerelem,
E parányi szívben
Annyi az érzelem!

Szeress, szeress engem,
Második gyermekem,
Imádott kis fiam,
Felüdülő lelkem!

Ide, ide vele,
Parányi fiammal,
Evvel a harmadik
Kis rózsabimbómmal!

Bimbónak is pici,
Csak egy rózsalevél,
és birása mégis
Hét országgal felér!

Sugárzó két szeme
Ugy ragyog rám épen,
Hogy azt kell gondolnom
Két nap süt az égen.

Hát ha még ölelve
A nyakamba borul,
A nagy boldogságtól
Szivem is elszorul...

Ne félj, szivem, ne félj,
Légy már egyszer nyugott,
A sors olajággal
Küldé e galambot.

Röpülj az ölembe,
Szállj le kebelemre,
Ártatlan galambkám,
Simulj a szivemre!...

Béke és nyugalom
Tölti el lelkemet,
Semmi a mi fájhat,
Nem talál ott helyet.

S örömim közepett
Ily szókra fakadok:
Minden anyák közt én
Legboldogabb vagyok!

(Szendrey Júlia összes verse, sajtó alá rend. Gyimesi Emese, Budapest, Kortárs, 2018, 9-13. old.)

Szólj hozzá

irodalom