170 éve ment feleségül Szendrey Júlia Horvát Árpádhoz
2020. július 21. írta: Gyimesi Emese

170 éve ment feleségül Szendrey Júlia Horvát Árpádhoz

Szendrey Júlia 1849. július 21-én látta utoljára Petőfi Sándort, amikor kisfiával a tordai lelkész családjánál maradt, miközben a költő Bemhez utazott. Pontosan egy évvel később, 1850. július 21-én kötött házasságot második férjével, Horvát Árpáddal a pesti lipótvárosi plébánia kápolnájában. Szántófy Antal plébános házassági anyakönyvi bejegyzése a következő információkat adta meg a „házasságra öszveadottak” vezeték és keresztnevéről, hitvallásáról, születés- és lakhelyéről: „Horváth Árpád nőtelen, r.k., 29 éves, egyetemi tanár, helybéli lakos” és „Szendrey Julia hajadon, r.k., 20 éves, Zala vármegyéből származott hivem.” A bejegyzésben több tévedés is szerepelt: a menyasszony nem hajadon volt, valamint nem 20, hanem 21,5 éves, a vőlegény pedig már 1850 februárjában betöltötte a 30-ik életévét.  Az esketés előtt Szántófy egy nyilatkozatot kért Szendrey Júliától, melyben el kellett ismernie: meg van győződve arról, hogy Petőfi Sándor az erdélyi csatákban elesett, és hitelesnek találja báró Heydte állítását, miszerint „a csata lefolyása után a csatatért följárván, a halottak között talált egy holttestet, mit öltönyei és alakja leirásából biztosan lehet férjem, Petőfi Sándorénak elismerni.” 

Élet és halál között

Szendrey Júlia 1849 őszén kétségbeesetten kutatott Erdélyben Petőfi Sándor után. 1850 elején édesapjánál, Szendrey Ignácnál tartózkodott Erdődön. Itt még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Ekkor írta ezt a levelet az akkor 16 hónapos Petőfi Zoltánnak, akinek 10 éves korában kellett volna megkapnia az üzenetet, melyet egy zárt borítékban édesapjára bízott. Két hajfürtöt is mellékelt hozzá: egyet magától, egyet pedig Petőfitől. 

Erdőd, aprilis 4. 1850.  

Kedves fiam!

E sorok az első és utósók, mellyeket anyád hozzád intéz; midőn elolvasod e szavakat, már akkor sem apád, sem anyád. Egyetlen örökségedül nem birsz tőlük egyebet, csak nevedet: de azt ne feledd el soha, hogy e név: Petőfi! Apád nagygyá, fényessé tevé; te legalább őrizd meg minden szennytől, minden folttól.

Emlékül hagyom itt neked ez ide mellékelt hajat. Mig ereklyeként őrized, jele leend, hogy nem vagy méltatlan szülőidre; ha egykor nem birna becscsel előtted, égesd el és változtasd el nevedet, mert ha nem leend szent előtted apád, anyád emléke, ugy csak bitorlója vagy nevöknek; akkor csak vérök lenne a tiéd, de lelkök idegen maradna tőled. Legszentebb áldása anyádnak tegyen jóvá, boldoggá!

Szendrey Júlia végül mégsem a halált, hanem az életet választotta. Még ebben a hónapban Pestre utazott, hogy tovább nyomozhasson férje után. A költő Garay János családja adott neki szállást. Náluk ismerte meg a Petőfi-tisztelő fiatal történészt, Horvát Árpádot.

horva_t_a_rpa_d_1866.JPGHorvát Árpád 1866-ban

Hogyan kérte meg Horvát Árpád Szendrey Júlia kezét?

1891-ben megjelent egy életrajzi könyv Szendrey Júliáról Szana Tamás tollából, melynek érdekessége, hogy az akkor még élő Horvát Árpád szóbeli közlései felhasználásával készült. A Szendrey Júlia kéziratos hagyatékát feltáró Mikes Lajos 1930-ban így tekintett a kiadványra: „meg kell állapitanunk, hogy Horvát Árpád örömmel élt a kinálkozó alkalommal, s mindent elkövetett, hogy az életrajzban, amelyet ugyszólván ő iratott meg, saját magát tisztázza minden esetleges későbbi vád ellen és lehetőleg Juliára háritson át minden felelősséget a történtekért. Szana emliti először név szerint Haynaut és Liechtenstein herceget Juliával kapcsolatban. Szana mondja el, hogy Julia volt az, aki Horvát Árpádnak valósággal felkinálkozott feleségül, és ugyancsak Szana magyarázza Julia különválását férjétől 1867-ben Julia idegességével és érthetetlen makacsságával. Szana ezt mind a férjre való hivatkozással teszi.” Ha található is némi túlzás Mikes érvelésében (talán túlhangsúlyozza Horvát szerepét az életrajz megíratásában), két megállapítása mindenképp figyelemre méltó. Az egyik annak regisztrálása, hogy azon sztereotípiák első megjelenése, amelyek később mind a tudományos, mind a szépirodalmi-esszéisztikus diskurzusban gyakran megjelennek Szendrey Júlia alakjával kapcsolatban, Szana Tamás művéhez köthető. A másik pedig annak belátása, hogy a könyv egyes szövegrészeit tekinthetjük úgy, mint Horvát Árpád közvetett interpretációját a házasságról. Ennek fényében olvashatóak tehát a könyvnek a házasság előzményeire és körülményeire vonatkozó részletei, melyek szerint Szendrey Júlia 1850. július 20-án a lakására hívatta Horvát Árpádot azzal az indokkal, hogy „fontos és sürgős közlendői volnának véle.” A fiatal tudósra egy csomagot akart rábízni azzal a kéréssel, hogy ha két hét múlva sem térne vissza Pestre, akkor „a benne foglalt irományokkal együtt, fölbontatlanúl” égesse el. A narratívában Horvát Árpád hiába próbálta tervéről lebeszélni, Júlia hajthatatlan maradt:

 „Végre látván, hogy nem sikerül megingatni őt, egy tudósnál szokatlan lirai ellágyulással csak annyit kért tőle: adna neki egy hajfürtöt örök emlék gyanánt. Julia erősen a szemei közé nézett s így válaszolt:

Azt nem teszem, mert ilyen emléket osztogatni sohasem volt szokásom. Hanem ha akarja (s ekkor ujjaival rövidre vágott hajába markolt) ez mind az öné lehet. Horvát Árpád, nagy meglepetésében csak ennyit tudott kérdeni:

És tudna kegyed engem szeretni?

A mi ismeretségünk, válaszolá Julia, annyira új és annyira rövid, hogy mély szenvedélyről szó sem lehet. Azt azonban hiszem, hogy e lépést egyikünk sem fogná megbánni.”

A teátrális jelenetet, amelyet Szana könyve úgy mutat be, mint Horvát Árpád szóbeli közlése alapján leírt, hiteles történetet, érdemes összevetni egy másik, ugyanezt a jelenetet (a házasságot megelőző beszélgetést) megkonstruáló forrással, Vachottné Csapó Mária memoárjával, amelynek hitelessége nem kevésbé kétséges, annak ellenére sem, hogy Szendrey Júlia szájába adja az eseményeket leíró szavakat.

Vachottné Csapó Mária Rajzok a multból című, köztudottan kritikával kezelendő visszaemlékezése nemcsak a pesti fiatalságnak a váratlan házasságkötésre való reakcióját írja le, hanem azt is, ahogyan szerinte Szendrey Júlia – magyarázatként kérdésére – interpretálta saját döntését és házasságát:

„Nem volt senkim a világon, kihez segélyért, vagy csak tanácsot kérni is fordulhattam volna. Öngyilkossági eszmék kezdének e szorult helyzetemben elfoglalni, - s megírtam végrendeletemet, följegyzém végóhajtásaimat – midőn Horvát Árpád, Sándor e régi barátja megjelent, - s előtte föltárám, mi elsötétült belsőmben véghez ment.

Menjen férjhez nagysád – tanácslá ő részvétteljesen – hiszen, mint tudjuk, hogy Sándor mint hőse nemzetének, elesett – s így bárki e haza határai között szerencsésnek fogja magát tartani, ha özvegyének ifjú életét megmentve, őt nőül bírhatja.

És ki volna az az akárki? – kérdém csaknem gúnyosan, mert beszédét képtelenségnek tartám.

Akár én is – viszonzá ő lelkesülten – ha nagysád férjéül elfogad.”

A házasságkötés előzményeiről mind Szendrey Júlia, mind Horvát Árpád esetében csak közvetett, többszörös szűrőn átesett értelmezésüket ismerjük. Mind Vachottné Csapó Mária memoárja, mind Szana Tamás életrajza 4-5 évtizeddel az események után született, és került a nyilvánosság elé. Jelentős különbség viszont, hogy Csapó Mária emlékezetből írta le Szendrey Júlia állítólagos, 1850-es álláspontját, míg Szana Tamás a még élő Horvát Árpád recens szóbeli közléseit, az 1890-es évek közepére megérlelődött, reprezentálni kívánt álláspontját közvetítette.

1857.jpgSzendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Horvát Attila és Árpád

Szendrey Júlia és Horvát Árpád gyermekei

Noha Szendrey Júlia és Horvát Árpád házassága az évek folyamán egyre inkább megromlott (Szendrey Júlia már 1861-ben fontolgatta a válást, de végül csak 1867-ben költözött külön második férjétől), gyermekeik írásaiból egy pezsgő szellemi légkörben élő, a korabeli Pest-Buda kulturális életében aktívan résztvevő család képe bontakozik ki. 
Szendrey Júlia az új házasságba másfél éves kisfiát, Petőfi Zoltánt vitte magával. Második férjétől, Horvát Árpádtól négy gyermeke született: Horvát Attila 1851-ben, Árpád 1855-ben, a korán elhunyt Viola 1857-ben, és Ilona 1859-ben. Az így létrejött mozaikcsaládban a gyermekek kivételesen gazdag intellektuális légkörben nőttek fel, hiszen édesanyjuk költő- és írónő, édesapjuk történész, egyik nagybátyjuk pedig a korszak legjelentősebb irodalomkritikusa, Gyulai Pál volt. Így az olvasás és az írás a legfiatalabb családtagok számára is szórakoztató játékot és örömforrást jelentett. Ennek köszönhetően rengeteg forrás maradt fenn tőlük, amelyek nemcsak azért izgalmasak, mert ebből a különleges családból származnak, hanem önmagában azért is, mert ritka szerencsének számít az, ha gyermekek által létrehozott írások kerülnek a történész kezébe. A korábban jórészt kiadatlan forrásokat 2019-ben publikáltam. 

Érdekel hogyan élt Szendrey Júlia családja az 1860-as években, milyennek látták gyermekei a korabeli Pest-Budát? Mi jellemezte rokoni és baráti kapcsolataikat, hogyan ülték meg a családi ünnepeket? Kíváncsi vagy, milyen volt Horvát Árpád apaként? Rendeld meg Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötetemet a szendreyjuliakutatas@gmail.com-on!

 Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Szendrey Júlia-kutatás Facebook oldalához, ahol további érdekességekről, az eredeti forrásokról, a legfrissebb kutatási eredményekről és a témával kapcsolatos, aktuális eseményekről olvashatsz!

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szendreyjuliakutatas.blog.hu/api/trackback/id/tr9816039634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Történelemtanár_ 2020.07.24. 09:16:13

Elég gyorsan túllépett szeretett Sándora elvesztésén.
süti beállítások módosítása