Szendrey Júlia

"máj I sején jeges kávé meleg kávé s chocoládéztunk"

Tavaszünnep - gyermekszemmel

2020. május 01. - Gyimesi Emese

Május elseje a 19. század közepén még nem a munka ünnepeként, hanem tavaszünnepként élt az emberek fejében. Már a 18. század végén divat volt főúri körökben a nap megünneplése, különösen József nádornak a „palatinális erdőcskében”, azaz a Nádor-kertben 1795 és 1817 között rendezett május elsejei mulatságai váltak híressé. A reformkorban május elseje ünneplésének hagyományos helyszíne a budai hegyvidék, a Horváth-kert, a Császárfürdő, a Városmajor vagy a pesti Városliget volt. A tavaszünnepként, a „Természet menyegzőjeként” számontartott május elsejéhez az 1840-es években már a májusfa állításának divatja is hozzákapcsolódott.

carl_schwindt-ma_jus.jpegCarl Schwindt: Sommertheater. (A nyitott körszínház helyszíne a Beleznay-kert volt.) A Tizenkét hónap Pesten című képsorozat májusi darabja. (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

1865-ben Szendrey Júlia és Horvát Árpád legidősebb fia, a 14 éves Attila beszámolt féltestvérének, Petőfi Zoltánnak arról, hogy május elsejét a  Városligetben töltötték:

„Az eső nálunk is csak ritkán jön elő, máj I sején egy kis eső esett és leverte a portengert a városligetben, apával elmentünk oda sétálni, s jeges kávé meleg kávé s chocoládéztunk.”

Ahogyan húsvéthétfőn, úgy május elsején is az apával mentek sétálni a fiúk. A családi levelezés azt sejteti, hogy hétköznapokon Szendrey Júlia, ünnepnapokon pedig főként a történészként és egyetemi tanárként dolgozó, ideje jelentős részét egyébként a könyvtárban töltő apa vitte sétálni a gyermekeket. Az idézett leírás derült hangulata a korabeli sajtóban megjelent tudósításokkal összehasonlítva válik igazán érzékelhetővé. A Fővárosi Lapok így adott hírt 1865. május elsejéről:

 „Első májusunk tegnap oly komor és hideg volt, mint egy szürke novemberi nap. A folyton hulló hideg eső elmosta a reggeli kirándulásokat, a városligeti üdvözlő zenét, s az útcai cifra szalagos május-fákat, e hagyományos szokást; ezek most nem igen tarkáltak – mint máskor – a húsmérések és csárdák előtt. A délutáni reunióknak, a „bimbóház” zenei ünnepélyének, s a fák alatt levő mulató helyek zajos megnyitásának szintén végük lett. E szerint a tavasz e tulajdonképeni ünnepén ezúttal nem igen láttunk egyéb zöldet, mint az ázó esernyők haragos zöld szinét.”

 

alt_rudolf_va_rosliget.jpegRudolf von Alt: A Pávasziget a pesti Városligetben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Míg a sajtóban megjelent leírás arról tudósított, hogy az időjárás tönkretette május elseje megszokott örömeinek élvezhetőségét, Horvát Attila levélbeli reflexiója mégis azokra a tényezőkre hívta fel a figyelmet, amelyek kellemes érzéseket okozhattak: a városligeti séta mellett a jeges kávé és meleg kávé fogyasztását, valamint a csokoládézást emelte ki a napból. A levelek gyermeki nézőpontjából adódhat, hogy a városélmény leírásához szervesen hozzátartozik a finomságok fogyasztása, vagyis a látás, a vizuális ingerek mellett fontos szerep jut az ízlelésnek is, különösen a városi ízek (csokoládé, kávé, kakaó) megtapasztalásának. Noha a 19. század második felében a csokoládé fogyasztása már nem kizárólag az arisztokraták kiváltsága volt, mindenképp a jómódú rétegek és kifejezetten a városi elit szokásaihoz tartozott. Horvát Attila leírása arra is felhívja a figyelmet, hogy az ünnep megéléséhez szervesen hozzátartozott a hétköznapi tápláléktól eltérő, ritkaságnak számító finomságok fogyasztása is.

(A bejegyzés részlet a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című könyvből, amely megrendelhető itt vagy a szendreyjuliakutatas@gmail.com címen.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szendreyjuliakutatas.blog.hu/api/trackback/id/tr815652252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.