2019. sze 08.

"Esküvőnk középkori regényességgel ment végbe"

írta: Gyimesi Emese
"Esküvőnk középkori regényességgel ment végbe"

172 éve házasodott össze Szendrey Júlia és Petőfi Sándor

Szeptember 8-a kétszeresen is emlékezetes örömünnep lehetett Szendrey Júlia és Petőfi Sándor életében. 1846-ban ezen a napon ismerték meg egymást, 1847-ben pedig ezen a napon házasodtak össze. Hogyan emlékeztek ők maguk ezekre a pillanatokra, hogyan meséltek barátaiknak szerelmükről? Hol töltötték első házassági évfordulójukat?

Szendrey Júlia 1846 szeptemberében nagykárolyi barátnőjének, Térey Marinak így írt Petőfi erdődi látogatásáról:

Az a Petőfi gonosz egy fiu: oly szenvedélyesen tud az emberre nézni, hogy vigyázzon a baloldalára, különben annak ugy is tüzes lakosa fellázad ellene, és azt a száraz, hosszu, ily eseteknél tehetetlen házőrt ugy kiveti onnan, hogy idő kell hozzá, mig ismét részt vehet az uralkodásban. Ezt nekem előbb senki sem mondta, tehát ugy egy kicsit majd elkéstem a vigyázassál. - (Most veszem észre, hogy még nem mondtam meg, hogy a házőr alatt az észt értem.)

Petőfi 1846 decemberében Orlay Petrics Somához:

Szatmárban egy olyan lyánykát ismertem meg, amilyen Párizsnak is sok volna, a George Sandok hazájának, nem pedig Szatmárnak, az ólmos fütykösök termőföldének. És én szeretem e lyánykát, és ő szeret engem, és mi boldogok vagyunk, és talán még boldogabbak is leszünk, mert meglehet, hogy mielőtt a most születendő év meghal, mi igy fogjuk egymást szólitani: "Hallod, kedves feleségem?... Hallom, édes férjem."

Arany Jánosnak 1847 augusztusában:

Tennap voltam ismét Juliskámnál. Hetenként egyszer megyek ki hozzá, s kétszer kapok tőle levelet. Milyen levelek!... Az utósót ezzel végezte: "Rabszolgád vagyok, mert szeretlek; királynéd vagyok, mert szeretsz. Úgy hódolok neked, így felölellek magamhoz. Mind a két helyzet boldogítóbb, mint világok fölött uralkodhatni, mint istennek lehetni!"

jo_kai_rajza_a_kolto_i_kaste_lyro_l.jpg

Jókai Mór rajza a koltói Teleki-kastélyról, Szendrey Júlia és Petőfi nászútjának helyszínéről

Az esküvő napját Petőfi Úti leveleiből ismerjük: 

Esküvőnk középkori regényességgel ment végbe: az erdődi vár kápolnájában korán reggel. Szerettünk volna, én is, menyasszonyom is, helyhez és alkalomhoz illő, komoly és ünnepélyes arcot ölteni, de sehogy sem sikerült, folyvást mosolyogtunk egymásra, s ha én olyan szépen mosolyogtam, mint menyasszonyom, ugy esküszöm neked, hogy egy angyalfestő képiró előtt a legtökéletesebb mintául szolgálhattam volna. Amint az esküvési hókusz-pókusznak vége lett, rögtön kocsira ültünk, s vágtattunk ide Koltóra. Ez egy kis falu Kővár vidékén, a Láposvölgyben, Nagy-Bányától egy órányira délre. A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet...

 

A 24 éves költő tréfás bölcsességgel a szerelem és a házasság viszonyáról is értekezett:

Igaz! hazugság, amit tartanak közönségesen, hogy a házasságban megszűnik a szerelem. Én most is oly forrón, oly lángolón szeretem a feleségemet, mint hajdanában nőtelen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam.

 

1763ffa0-a410-4ad4-888d-76e92b03705d.jpeg

 Zugliget látképe / Schwindt Károly 1837 (Lelőhely: FSZEK Budapest Képarchívum)

Szendrey Júliának és Petőfi Sándornak csak egyetlen egyszer adatott meg az az öröm, hogy házassági évfordulójukat ünnepeljék: 1848. szeptember 8-án. Ekkor a budai hegyekbe, Zugligetbe mentek kirándulni. Ebből az élményből született ez a vers:

A HEGYEK KÖZT
Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város... csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!...
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,
Kedvesemet és lantomat.
Kedvesem, ki egy személyben
Asszony s gyermek, örömében
Jön és megyen, pillangót űz,
Virágot szed, koszorút fűz,
Majd eltűnik, majd előjön;
Ugy lebeg a hegytetőkön,
Mint egy álom tüneménye,
Mint e rengeteg tündére.
Én merengve, oh természet,
Örök szépségidre nézek,
S szemeimnek bámultában
Néma, de szent imádság van.
Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok.
 
Zugliget, 1848. szeptember 8.

 Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Szendrey Júlia-kutatás Facebook oldalához, ahol további érdekességekről, az eredeti forrásokról, a legfrissebb kutatási eredményekről és a témával kapcsolatos, aktuális eseményekről olvashatsz!

Szólj hozzá

ünnep szerelem évforduló házasság Petőfi Sándor Zugliget Szendrey Júlia Erdőd Koltó