2019. jún 13.

“mire 2000et irunk Párizs nagyságait elérendi” Szendrey Júlia gyermekeinek Pest-élménye

írta: Gyimesi Emese
“mire 2000et irunk Párizs nagyságait elérendi” Szendrey Júlia gyermekeinek Pest-élménye

Milyen volt gyereknek lenni az 1860-as évek Pest-Budáján? Milyen érzés volt megtapasztalni a város dinamikus változásait,  vonzó látványosságait, új épületeit? Ritka szerencse, amikor az ilyen kérdésekre nemcsak felnőttek által létrehozott forrásokban kereshetjük a választ, hanem gyermekek írásaiban. Erre adnak lehetőséget a Szendrey Júlia családjában fennmaradt dokumentumok.

Szendrey Júlia és Horvát Árpád fiai, Attila és Árpád 1865-1866 fordulóján egy hét számból álló, kéziratos folyóiratot szerkesztettek Tarka Művek címmel. Ebben a játékos lapban külön rovat szerepelt London és Pest címen, amelyben a korabeli nyomtatott sajtó utánzása és a gyermeki látásmód egyaránt érzékelhető. Ahogyan az is, hogy a gyermekek fantáziáját igencsak megmozgatta az a dinamikus változás, amelyen lakóhelyük, Pest-Buda keresztülment az 1860-as években. Pest növekedésének és gyors fejlődésének víziója eltúlzott, szinte mitikus a tízéves Horvát Árpád által írt szövegben:

„London és Pest közt csak azt a hasonlatot lehet feltalálni, hogy XVIIIik század közepén mind a kettő csak jelentéktelen város volt. S hol most az utczákat emberek sokasága lepi el, ott másfél század elött szarvasok békák tanyáztak és bölömbikák bömböltek… […]… De mind e mellett Pest előhaladása bámulatos. Ha veszi az ember, hogy 100 év előtt mint nézett ki Pest, alig lehetne ráismerni. A szép Lipótváros helyén csak nádas mocsárok voltak, és hol most emberek nyüzsögnek ott ősapaink vadászatokat tartottak szarvasok, lúdak, s bivalyokra.”

 

joseph_e_s_peter_schaffer_buda_pest_1787.jpg

Buda és Pest városképe, 1787 (Joseph és Peter Schaffer)

A gyermeki nézőpont olyan túlzásokat eredményezett, mint például a 18. századi London jelentéktelenségéről vagy a 18. századi Pest szélsőséges elmaradottságáról, az urbanizált városi környezet teljes hiányáról és az elképzelt ősi, természeti állapotokról szóló állítás. A múlt ilyen szélsőségesen túlzó ábrázolása még hatásosabbá tette a jelenben virágzó és dinamikusan fejlődő város képét.

 

panoramic_view_of_london_in_1751_by_t_bowles.jpeg

London látképe a 18. század közepén, 1751-ben

A London és Pest címet viselő rovat utolsó darabjában egy gyermekien megrajzolt történelemkép, a Pest város fejlődését hátráltató történelmi események (tatárjárás, török hódoltság) felsorolása után egy utópisztikus vízió jelent meg Pest városának a jövőtől várt fejlődéséről, további növekedéséről:

„Pestnek hátra maradását igazollják azon viharos idők, melyeket Szent Istvántól egész III. Károlyig szenvednie kelle. A tatároktól feldulatott. A török időszakban tökéletesen tönkre jutott. Most mindig jobban szépül. Remélljük hogy mire 2000et irunk Párizs nagyságait elérendi.”

Ezek a források azért is nagyon izgalmasak, mert megmutatják, hogy a gyermekek történelemképe, a városról való tudásuk hogyan és milyen információk keveredéséből állt össze. Noha az uralkodókat pontosan megnevezték, a történelmi tények, a múltról megfogalmazott túlzó állítások és a jövővel kapcsolatos utópisztikus víziók keveredtek a szövegekben. Így a mitikus és a történeti megközelítések, a korabeli nyomatott sajtó hatása, az újságírói stílus imitálása és a gyermeki nézőpont elválaszthatatlanul összefonódott a szövegekben.

Az olykor utópisztikusnak ható Budapest-víziók mellett a gyermekek írásaiban saját városi sétáik nyomai is fellelhetőek. A kisebbik testvér, a tíz esztendős Horvát Árpád 1865. szeptember 29-ről írt részletesen. Ez a nap azért vált emlékezetessé számára, mert felvételi vizsgára ment a piarista iskolába nevelőjével, Óváry úrral. A szöveg egy része olyan reflexiókból áll, amelyek a Budáról Pestre vezető sétára, az iskolába vezető útra vonatkoznak:

„Elérünk a hidfőhöz, ott egy kávéházba megyünk, hamar bevágom a reggelit, azután a képes lapokat nézem. Át mentünk Pestre, a redoutnál mindkettönkre rá ér valami, mikor el végeztük folytatjuk az útunkat. Elérünk a végzet teljes épülethez, de még korán van, kint ácsorgunk, egész hidegvérrel nézegetjük a kirakatokat, a dunapartra megyünk rákokat nézni.”

la_nchi_d.jpeg

Pest látképe a Lánchíddal 1865 körül (A fotó lelőhelye a FSZEK Budapest Gyűjteményének képarchívuma.)

Az említett hídfő a Lánchídra utal, amely ekkor még az egyetlen állandó híd volt Pest és Buda között. A szövegben egy fontos kulturális és társadalmi intézményről is szó esett: a kávéházról. Budapestet gyakran nevezték a kávéházak városának a 19. századtól fogva egészen az 1940-es évekig. A kis Horvát Árpád egy olyan kávéházat említett, amely a budai hídfőnél található. Minden valószínűség szerint a Lánchíd kávéházra utalhatott, amely 1864 óta létezett a Fő utca és a későbbi Clark Ádám tér sarkán. A Lánchíd Kávéház nagyon népszerű és zsúfolt volt, éppen központi pozíciója miatt, ráadásul a kávéház előtt volt a lóvasút és az omnibusz megállója, ezért a város egyik fontos csomópontjaként értelmezhető mind a kulturális élet, mind a közlekedés szempontjából.

A fiatalabb Horvát-fiú Duna-partra vonatkozó megjegyzése kiemelte Pest-Buda ekkori speciális pozícióját, amelyet egy nagyütemű változással jellemezhető folyamat kezdetén ábrázolt. A Duna-part szabályozása és a rakpart kiépítése éppen 1865-ben kezdődött Reitter Ferenc mérnök irányítása alatt. A gyermekek szövegeiből kirajzolódó városimázs elemzése azért is lehet tanulságos, mert többrétegűen mutatja be a korabeli városképet. Egyszerre jelennek meg a szövegekben az urbanizáció előtti állapotokat még részben tükröző városrészekre adott reflexiók, valamint a korabeli városi kultúra pezsgését, az éppen ezekben az években létrejött épületeket bemutató jellemzések. 1865-ben ugyanis számos jelentős középület építése fejeződött be, például az Ideiglenes Képviselőházé, a Magyar Tudományos Akadémiáé, valamint a „Redout”-é, azaz a Vigadóé is.

b46fd0c6-24de-479f-a22b-fba35599d3d9.jpeg

     A pesti Vigadó és környéke (A fotó lelőhelye a FSZEK Budapest Gyűjteményének képarchívuma.)

 Feszl Frigyest 1859-ben bízták meg azzal, hogy tervezzen egy új épületet a Hentzi generális által 1849-ben lebombázott Pollack-féle Vigadó-épület helyére. Ezt 1865. január 15-én leplezték le, így az év végén még viszonylag új élményt jelentett Pest-Buda lakosai, például a Horvát-fiúk számára. A Vigadó fontos kulturális és társasági központ volt, Liszt Ferenc-koncertek, bálok és más reprezentatív események színhelye, emellett fizikailag is figyelemfelkeltő, a Duna pesti partjának városképileg is meghatározó eleme, ezért a városlakók számára fontos iránypontként is azonosítható. Ugyanígy az Ybl Miklós által tervezett Ideiglenes Képviselőház is, amelyről verset is írt a fiatalabb fiú, Horvát Árpád Az országgyűlés megnyitására címmel:

Beteljesült kivánságunk
Fölépült már országházunk.
Az országgyülés megnyitva
Országház kapuja nyitva.
Remélünk mi tőle sok jót
Szép független szabadságot.
Az absolut rendszer helyett
Adj nekünk függetlenséget.
Végre én aztat kivánom
Olvasóm sok jegyet kapjon ajándékba!

 tf213rgy95140.jpg

A Régi Képviselőház épületében ma az Olasz Kultúrintézet működik 

A gyermekvers erőteljesen utalt az épület által reprezentált politikai jelentésre. A gyermekek politikai érzékenysége családi örökség volt, a közéleti kérdések mind a szűkebb, mint a tágabb családban gyakori beszédtémát jelenthettek. Gyulai Pál 1861. május 24-én írta Szendrey Júliának: „Árpádot – az öreget – ezerszer köszöntöm! Felírat- vagy határozatpárti-e? Te tudom, hogy a határozathoz szítasz!” A gyermekek levelezésében is megjelent a Habsburg-ellenesség, igaz, nagyon finom formában, csupán az idézőjellel érzékeltetve: A „felséges” pár tiszteletére rendezett kivilágítás igen szép volt, különösen a dunapart.” – írták 1866. február 10-én. Az Ideiglenes Képviselőház nemcsak a Horvát-fiúk szemében bírt igen erőteljes ideológiai jelentéssel, az új épület jelentős szimbolikus és politikai üzenetet közvetített a városlakók számára. A korabeli folyóiratok rendszeresen tudósítottak az építkezésre vonatkozó eseményekről, a Vasárnapi Újság például arról írt, hogy nem volt még olyan építkezés Pesten, amelyet ekkora figyelem övezett volna, és amelyhez ennyire remény és vágy kötődött.

4133.jpg

A Régi Képviselőház emlékét a húszezres bankjegy hátoldala is őrzi

Szendrey Júlia gyermekeinek írásai mind a várostörténet, mind a hétköznapi élet, a tárgyi kultúra és az érzelmek története, mind a 19. századi mozaikcsalád jellemzői szempontjából izgalmas forrást jelentenek. Egyik legértékesebb sajátosságuk azonban kétségkívül az, hogy mindezt az eddigi ismereteinkhez képest egészen új nézőpontból mutatják meg nekünk: gyerekszemmel.

 (A cikk Gyermekszemmel - Szendrey Júlia családjában című, befejezés előtt álló kötetemből ad ízelítőt.)

Szólj hozzá

város 19. század Lánchíd London Budapest Duna Magyar Tudományos Akadémia Szendrey Júlia Vigadó Olasz Kultúrintézet Horvát Árpád Horvát Attila Régi Képviselőház